A Bëlga zenéjét, nótáit lehet szeretni vagy nem szeretni, attól még egy létező, a férfiak többségének lelkivilágában motoszkáló életérzést ad hyperrealista módon vissza. Persze ezeket a lelki frinc-francokat a férfiak nem mondják ki, nem beszélnek róla, legfeljebb a nyelvezetükben tűnnek fel, egyes szavakban, kifejezésekben ezek a pszicho-röffenetek. És könnyen elképzelhető, hogy sok férfi a nyilvánosság előtt, esetleg önmaga előtt is titkolja ezeket, mert kívül-belül idomulni kell. A néhol összefüggéstelen szöveg is egy belső gondolkodási nyelvezetet követ, a félbemaradt nyihorászásokkal stb. együtt. Idáig 6 férfi hallotta nálam, különböző korosztályokból, és mindegyik itt-ott felröhögött. (Persze nem kizárható, hogy az én környezetem deviánsokból áll.) Másfelől érdekes, hogy a nők (szintén különböző korosztály) egyfelől arról panaszkodnak, hogy nem értik a szöveget vagy gusztustalannak tartják, és egyáltalán nem nyihognak.

Ha a dalaik témáit nézzük, azok is árulkodóak, szintén tipikus férfi életszituációkat, lelki történéseket dolgoznak fel, egészen kategorizáló szándékkal.

Ha már itt valaki volt olyan kedves, és föltett egy latin zenét a Tátrai honlapjáról, és mások is, hallgatható zenével élénkítik ezt a topikot, idenyomok egy másik dalt tőlük, ami az autóhoz kötött férfilélekről szól.
(Németország egyetlenként áll Európában, ahol a férfiaknak az autójuk a legfontosabb, megelőzve a feleséget, szeretőt, barátnőt, házat, karriert stb. A többi 'fejlett' európai országban jobbára 2-4. helyen áll a férfiak értékrendjében a gépkocsijuk.)

Autós