Csak egyszer szeretném látni, hogy leszáll a földre és kedvesen mosolyogva elmesél valamit.
Állandóan a határtalan zsenialitásának, tehetségének tudata és terhe látszik rajta.
Amúgy szerencsére teljesen a magáévá tette a nagy magyar búskomorságot! Miért kell mindig ilyen komor gyászhuszár arckifejezéssel beszélni! Nem vihogni kell, de van olyan arc is, amit úgy hívnak, hogy barátságos! Sajnos ő ezt még hallomásból sem ismeri. Tényleg legenda akar lenni? De minek a legendája?