Az a könyv nekem is megvan, de a Rádiótechnikában (1987-es évkönyv) a kamera építésnél néztem utána a pontos működésnek:

(Az újabb magyarázatok) „... a jellemezt mint félvezetőt fogják fel, és azt mondják, hogy a megvilágítás következtében ott elektromos térerősség jön létre, mely az elektron-lyuk párok elektronjait az áttetsző jellemez felé, a lyukakat pedig a fotóvezető réteg hátoldala felé áramoltatja. Ez képpontonként arányos a megvilágítás erősségével. Ezeket a képpontokat semlegesíti a letapogató elektronsugár. A semlegesítés közben áram folyik a jellemezen, és ez nem más, mint a jeláram. Ez a jeláram feszültséggé a vidikon munkaellenállásán alakul át. Itt fehér képpont esetén negatívabb feszültséget vehetünk le."

Ennél érdekesebb, hogy ugyanezen évkönyv egy másik cikkében különféle asztali és hordozható videókat, valamint kamerákat mutat be a szerző. Utóbbiak kizárólag csak kamera funkcióval bírtak, a magnót külön kellett csatlakoztatni. Camcorderről a cikk említést sem tesz, holott ekkor már nálunk is léteztek, 87-ben pl. már én is használtam. A bemutatott kamerák képfelvevő eszköze a vidikonon kívűl, Saticon, Trinicon, Cosvicon, ill. Newvicon volt, gondolom hasonló működéssel, de javított paraméterekkel. A vidikon 100lux körüli érzékenységét némelyik 3-ra tudta leszorítani. Félvezetős megoldást csak az élességállításnál alkalmaztak néhány típusnál. Elképzelhetőnek tartom, hogy professzionális kameráknál még mindig használják a képfelvevő csövet.
Megmosolyogtató (az általam különben nagyra becsült) szerző néhány, mára már jócskán elavult kijelentése ( a kezelés bonyolultságáról, vagy pl. a TV-tuner fölöslegességéről az asztali videóban), és az akkori idők műszaki problémái, bár helyettük jöttek újak.