Tundravoiceot hallgatok. A Sámánfarkas remixből a Kitörés a szabadba és a Rémvilági őrjöngés-t. Extatikus, mágikus, lebilincselő muzsika. Itt van az új, kiadás előtt álló CD-jük, kontúrosabbá vált a korábban kissé erőltetett, szétfoszló, 'álomhindi-ópium-szitárgépdörömbölés' hangzásvilág.

[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]

Bő egy éve egy nagyon fiatal, igen jó improvizatív készséggel megáldott muzsikus került az együtteshez (a fényhegedűs), akivel egy régi véletlen folytán nagyon-nagyon hosszú ideje a lehető legjobb kapcsolatban vagyok. Nem ezért hallom (ki) nagyon jónak, és a többi zenészt húzó, összehangoló hangvilágúnak a fényhegedű(s)t ( magammal szemben is elég kritikus vagyok, ahogy mások mondják). A Tundravoice korábban nem ilyen volt. Ez most más.

A blogon fönn van egy ajánló a piss artról: engem nem az érdekel, hogy egy mű pisa, geci, vér stb. alapanyagokkal készült, hanem katarzist vált-e ki vagy sem.

[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]

Mint ahogy itt sem érdekel, hogy kombájnalkatrészekből készült hangszerek szólnak, oszlopgitáron, forgószékláb-ritmusgépen, fényhegedűn, kávéfőzőgép-basszuson stb. hangzik.

Nemsokára felteszek a kiadás előtt álló, és nagy meglepetésnek szánt CD-ből egy kis demót a blogra, egyelőre alkudozom a megengedhető hosszon. Magával ragadó, mágikus, sejtelmes, szelíd, vad, őrjítő, kábító sámánzene, és egyúttal populárisabb is, mint a korábbi, szűkös rétegmuzsika.