A szemmel látható színhatásokat sem a hagyományos foto- és filmnyersanyagok, sem a digitális technika nem képesek visszaadni. Jó példa erre azok a plakátok, amelyeket fluoreszkáló festékkel készítenek. Ha az ember ránéz ezekre a sárgákra, zöldekre, kékekre, pirosakra úgy érzi, hogy kiégeti a szemét. Ha lefotózod, filmezed, vagy videózod csak egy sima sárga, zöld, stb. lesz belőlük.

Nem egyes filmméreteknek alkonyult le, hanem a keskenyfilmes technikának. A nyersanyag mindegyiknél azonos - fordítós - volt, annyi különbséggel, hogy a 16 mm-es és a 60-as évek végén a forgalomból eltűnt 9,5 mm-es filmeknél alkalmazták a negatív-pozitív eljárást is. Ez tette lehetővé nagy mozifilmek keskenyfilmes forgalmazását. Később megoldották a 8-as méretnél is, csakhogy a képminőség itt már erősen leromlott.
A 30-35 évvel ezelőtt forgatott Kodachrome filmjeimnek ma is olyan brilliáns színei vannak, amilyeneket a videóim sosem voltak képesek produkálni. Ezért aztán én is nagyon sajnálom, hogy kimúlt a keskenyfilmezés.