Ha a Spaghetti után kijött volna még két bika sorlemez, akkor mindenki úgy emlékezne erre a lemezre, hogy milyen aranyos, poénos kitérő volt a részükről.
Így, hogy ez az utolsó lemezük (a lemeztársasági szerződésnek eleget tevő Live Era-t nem ide sorolva), mindenki úgy emlékszik rá vissza, hogy de sz*r lett az utolsó lemez, nem csoda, hogy 'feloszlottak'.