Tegnap megint hallgattam a useII-t és megállapítottam (sokadszorra), hogy slash gitárjátéka mennyire csodálatos, és nélküle lehetetlen a régi guns feelinget visszahozni. Megpróbáltam ugy hallgatni a számokat hogy csak a gitárt figyeltem és hihetetlen mit müvelt slash a háttérben, ha kivennénk az éneket a számokból újra fel lehetne fedezni az egyes számokat, mert olyan instrumentális zenét kapnánk amiben azok a részek is előtérbe kerülnének amelyeket észre se vettünk mert elnyomta az ének.

És az a hihetetlen, hogy annyira tetszett az album mintha először hallgatnám, pedig ha nem hallgattam, meg vagy ezerszer akkor egyszer sem:)
Semmilyen zenével nem tapasztaltam ilyet idő után mindent meg lehet unni, de a gunst soha