A szépirodalommal én pont fordítva vagyok. Megismertem valakit a neten keresztül, aki hasonlóan érdeklődik a téma iránt. Így indítottunk egy projektet, közös megegyezés alapján kijelöljük az olvasandó művet, és ki-ki a maga tempójában, de a másikkal nagyjából párhuzamosan olvas. Így menet közben is meg tudjuk/szoktuk beszélni a felmerülő gondolatokat, majd a végén jól kibeszéljük az összbenyomásunkat. És aztán közös erővel kiválasztatik az újabb alkotás. És eddig szépirodalomban utaztunk.
Egészen más úgy olvasni, hogy menet közben is van kivel megbeszélni a felmerülő gondolatokat...így a könyv végére sem felejtődnek el, sokkal intenzívebb így az élmény.
Még mondja valaki, hogy az olvasás magányos elfoglaltság!! :o)))

Blan