Azért még messze nem vagyok túl rajta. Hogyis mondjam, magán az emberen sem, de a csalódáson azon végképp nem. A hitem vesztettem el, és az nem jön vissza csak úgy zsipp-zsupp. Bár már találkoztam pár emberrel, akik elkezdték visszafelé forgatni ezt a folyamatot.

"való világ" ? Van olyan is? Nekem csak a net maradt? Tavaly még egyetemre jártam, egész napom egy nagy városban töltöttem, barátok, emberek közt. Most meg egy kis faluba, egy házba vaygok bezárva, és csak a net a világ.
Néha úgy érzem, csak az, hogy itt kell élnem, elég a halálvágyhoz. Jó persze, ha szeretnének, ha lenne egy társ, ha kimozdulhatnék néha... Szóval nyílván összeadódnak ezek a dolgok. De néha úgy érzem, megőrülök.

Az életfelfogásom, az értékrendem, a hülye gyerekes álmaim, nem kellettek. Még a leghűségesebb barátaim (itt) is besokalnak, ha magamat adom. Kiszállnak, nem bírják tovább.
Erre gondoltam. Addig vagyok érdekes, amíg meg nem tudják, milyen "hülye" vagyok.

Sok erőt kívánok, ha már az igyekezet megvan.
Bocs, ha indiszkrét vagyok, a súlyoddal van gondod neked is, azért nem kellesz a férfinak akinek szeretnél? Csak a nickedből gondoltam.