Az elmúlt 105 és fél órában úgy éreztem magam, mintha egy rendőrvicc mellékszereplője volnék. Megpróbálok előretörni és egy Móricka-vicc főszereplőjévé avanzsálok. Vagy inkább élet és halál urává? Egyúttal elhatározom, hogy - kihagyva a nagyon macerás, fárasztó, reflektorfénytől zaklatott és hektikus életet jelentő felívelő és csúcskorszakot - egyből egy öregedő rocksztár szerepét öltöm magamra, aki sok pénzért interjúkat ad és filléres tévéújságok címlapján fotóztatja magát, s beszámol hétköznapjairól (Művész úr, mit vett ma a közértben? - Hát, három sóskiflit, 17 és fél dekányi brindzát, két üveg Ászokot, negyven deka kötözött sonkát, egy csomag retket és húsz deka heppajdáré-dillentyűt)