Nos, hát meghallgattam a Nászhaláltánc-ot.

A magam kisebb recenziója a következő lenne:

(khm-khm...)

Tényleg félretéve minden elfogultságomat, csak szuperlativuszokban tudok írni/beszélni a MIND1-ről. Ennyire eredeti, ennyire ötletes, ennyire tartalmas rockzenével én a magam részéről már régen találkoztam ebben a sivár magyar popvilágban.

A megszólalás és a stílus, a szövegvilág és a mondanivaló nagyon sajátságos. A klasszikus rock keveredik a modern hangzással, az alternatív/dark elemek a pszichedeliával.

Csak nagyon-nagyon távoli rokonságokat vélek felfedezni a zenéjükben más együttesek zenéivel (az énekes drámai, már-már "patetikus" hangja engem nagymértékben emlékeztet az egykori "nagy" Európa Kiadó énekesének, Menyhárt Jenőnek a hangjára, sőt, előadói stílusára, szövegvilágára.), beugrik a a korai P.U.F., a már említett Európa Kiadó (alternatív rock), a Pink Floyd, King Crimson (klasszikus illetve pszichedelikus rock), esetleg erős túlzással az F.O. System /igaz, ez a korai dalokra inkább igaz/(dark).
A MIND1 modernségére pillanatnyilag hasonló együttest nem tudnék említeni a magyar színtérről (se a Hiperkarma, se a HS7, se a Nyers, se mások nem ilyen stílusban zenélnek).

Természetesen nem feledkezhetek el az együttes többi tagjáról, akik hasonló profi módon, zseniálisan egészítik ki az énekes előadását. Menyhei Balázs összetéveszthetelen billentyűjátéka, Temesvári Bence szívbemarkoló hegedűszólói, Földes Gábor basszusgitárjátéka és Szöllösi Csaba magabiztos és mégis a kellő időpontban időzített kirobbanó dobkísérete szerves egészet alkotnak.

Sokan felhúzzák most a szemöldüket, de bizony kellőe jól ismerve a kortárs rockzenét, nálam a Nulladik Változat (és esetleg az Árnyak) mellett a MIND1 az, akik eredetiek, akik képesek talán kijelölni új utakat ebben a más sokszor halálraítélt műfajban, amit úgy hívnak: rockzene.