Üdv mindenkinek!
Kiváncsiságból beleolvastam ebbe a topicba, és bár nem született még meg a gyermekem, talán valami közöm mégis van a kereszteléshez :-)))
Ahhoz a megjegyzéshez szeretnék egy két gondolatot fűzni, ami arról szól, hogy az egyház válogatás nélkül megkeresztel mindenkit a statisztika javításáért...
Nos, ez egy kicsit bántóan hangzik, hadd mondjak pár szót a mundér becsületéért. A mi (protestáns) gyülekezetünkben a lelkészek mindenk keresztelős családot meglátogatnak, elbeszélgetnek velük a keresztelésről, hogy ott mi történik, hogyan érdemes utána is ezt továbbvinni - nem csak a gyermek, hanem az egész család életében. Szerintem ezek után minden családnak saját felelőssége eldönteni, hogy akarja-e ezt vállalni. Ők jelentkeztek, ők kérték, a lelkész természetesen komolyan veszi ezt a kérést. Hogy az oltár és a keresztelőkút mellé ki milyen lelkiismerettel áll oda, és mit válaszol, az hadd legyen legalább nem csak az egyházi oldal, hanem a családi oldal felelőssége is. Egyébként én úgy érzem, hogy ha őszintén hisz az ember abban, hogy Isten őt is, akármilyen korában szeretettel fogadja, akkor milyen alapon mondja valakinek azt, hogy megtagadom tőled vagy a gyermekedtől a keresztséget? Szerintem ez nem lenne szép dolog, és a keresztelős szülőkkel szemben sokszor látom, hogy pl. sok anyukának ott esik le, hogy mi is történik most vele és gyermekével és igen sok öröm- és hálaadó könnyet láttam már ilyenkor!
Szóval szerintem nem annyira ciki ez a keresztség, és a hit sem. Én legalább is úgy érzem, hogy teljesen normálisan, túlzásoktól, túlkapásoktól mentesen lehet ezt megélni.
Bocs, ha hosszú voltam.