Még egy megjegyzés (261)-hez. Utánanéztem a Cu XPS spektrumának, a 940 eV körül a réznek van egy másodlagos csúcsa (ami ellenben a Pr-nak nincs). Ez megerösíti azt a gyanúmat, hogy Iwamura nem Pr-t mutatott ki, hanem rezet. Persze ö mindenáron Pr-t akart látni...

A megjegyzéseidböl az elsö helyénvaló. Ezt én is írtam, hogy az elméleti magyarázat hiánya természetesen nem perdöntö, mert ennek oka nem csak a fundamentális fizikai ismeretek esetleges hibás volta, de a képzelöerö hiánya is lehet. Hoztam is a szupravezetést példának. Csakhogy ott igen alaposan, kísérleti körülmények között jól reprodukált és bemért jelenségröl volt szó.

A 2. már nem egészen igaz, mert még nagyon sokáig nagyon komoly emberek próbálkoztak, mire végül feladták.

Amennyire tudom, a nevezetes 1 hónap utáni kinevetés oka az volt, hogy Pons és Fleischmann ragaszkodott ahhoz, hogy az általuk mért hönek megfelelö számú neutron elhagyta a mintát, márpedig akkor nem élték volna túl a kísérletet. Most lehet vitatkozni, hogy ez szép dolog volt-e, mindenesetre azt az állításodat nem támasztja alá az irodalom, hogy ettöl a tudományos világ elfordult volna a hidegfúziótól. Söt, voltak PF-töl független bejelentések (egy amerikai és egy olasz, ha jól emlékszem). PF kinevetése tehát még nem a hidegfúziónak mint olyannak szólt, csak PF szarvashibáinak. A tudományos világ jóval több adat és kísérlet hatása alatt döntött úgy, hogy a PF-féle hidegfúzió nem igazolható jelenség, és ezért kutatása nem célravezetö.

Mint azt lentebb már idéztem, ma sem adták fel teljesen, egészen komoly laborokban próbálkoznak, és nem rúgják ki öket érte. Kicsit furán néznek rájuk, az esetleg lehet, dehát ez meg elöfordul amúgy respektált jelenségekkel v. problémákkal foglalkozó kutatókkal is (saját tapasztalat is van erröl, elméleti fizikában).