Egy kis ismétlés a Bibliából (Üvegszendvics):

1985-öt írunk, amikor megjelent a Head On The Door album.:

"...Robert elmondfa a Smash Hits-nek: "Azt hiszem, hogy átestem a középkori krízisemen. Olyan volt, mint bárki másé a felnőtté váláskor. Az egészben az volt a legrosszabb, amikor 25-höz közeledtem, mert mindig is meg voltam győzödve arról, hogy addigra biztosan halott leszek, ha nem valaki más, akkor a magam keze által. Egy romantikus elgondolás volt,de oly régóta élt bennem, hogy igazzá vált. Minden meg volt még a nap is - tavaly február 14-e. Azelőtt volt egy visszatérő álmom arról, hogy egy ablakon estem kersztül és éreztem, ahogy az üvegszilánkok belémvágtak.... Csak aznap este, mikor ágyba kerültem, akkor gondoltam, hogy <> Bizonyos értelemben kiábrándító volt."

ÉS AKKOR MOST ELMONDANÁM AZ ÉN DEPRESSZIÓM FŐ OKÁT: (Azon kívűl, hogy engem is Róbertnek hívnak és ez a bajom, más hasonlóság nincs köztem és Robert Smith között /sajnos/):

Chaeles M. Young megjegyezte a Musician-ben, hogy "Smith problémája az egzisztenciális kétségbeesés, a metafizikai szorongás, az ontologikus elválasztás és a kozmikus beolvasztás. Ti is sírnátok, ha ez veletek történt volna". Robert azt felelte, hogy: "Ha az ember elgondolkodik létezésének valamelyik alapvető kérdéséről, elkerülhetetlenül depresszióssá válik ha nincs hite, ami nekem sohasem volt. Mindig is itt kötöttem ki... nos, az egy feneketlen mélység valóban. Időről-időre belezuhantam, s az együttest is magammal rántottam.Azt hiszem azonban hogy ami ebből lesz, az olyan, mint egy háttérzene nagyon sok ember életéhez. Mindenki akit ismerek, ugyanezektől a kétségektől és depresszióktól szenved."