Tehát az elöbbiek miatt nem kellenek erösen nemegyensúlyi feltételek.

Más: hidridek.

Mind a Cs, mind a Sr szívesen képez hidrideket. Ezek ionos vegyületek, 1000 Celsius fok felett bomlanak, tehát elég stabilak. A felszín nagyon sokáig volt kitéve a gáznak. A keletkezett hidrid természetesen (ha más effektus nincs) a felszínen marad, és az XSP nem fogja látni a különbséget, mivel a mélyen fekvö elektronokat löki ki, ezért a hidridben lévö Sr és az elemi Sr XSP spektruma majdnem ugyanaz. Kis eltolódás van, de ahhoz nagy felbontású érzékeny vizsgálat kell, és ezt se nézte meg Iwamura.

Viszont a hidrid már más tészta, és a diffúzió és a bombázás hatása a felszínen eltérö a H2 és D2 gáz esetén. Ezt végig kell gondolni részletesen, de ez egy elég komoly hibalehetöség. Ha Cs-ot teszel H2 atomszféra alá, elég gyorsan végbemegy a hidrid képzödés. Sr-nál tovább tart, dehát itt napokat/heteket vártak ugyebár...

Ráadásul, amikor az XSP-t csinálják, akkor leszívják a gázt. Viszont a Pd-böl nem fog az összes gáz kimenni. A D2 esetén jóval több marad vissza, mint a H2-nél, az eltérö diffúziós tulajdonságok miatt. Ezután röntgennel sugározták be az anyagot, ami símán elindíthatta a hidrid képzödést. Tehát itt még rá is segítettek erre a folyamatra.

Újabb hibalehetöség.