Bevallom a könyvet már régen olvastam, nem ártott volna valami kivonatot átnézni, mert azért voltak részletek, amik kiestek. Így kicsit nehéz volt követni a Dunyával, Szvidrigajlovval való jeleneteket. Amper és Zsoltár kettőse persze fantasztikus volt, nekem mégis az tűnt érdekesebbnek, amikor megállt a jelenet, valmi történt, kiderült valami a rabokról.
Hogy tudta a László Zsolt mondani: "Eredetileg kántornak készültem. Csak aztán máshogy alakult." Uhh.
Na jó, most ennyi, már így is túl sokat írtam, bocsi. Röviden, nekem azért volt nagy élmény a darab, mert bemutatt egy olyan világot, amit csak elképzelni tudunk, meg hallunk róla, de most itt volt, kézzelfoghatóan szinte. (Most ez nagyon iskolás megfogalmazás, elismerem, de nekem, most ez jött le ebből a még friss színházi élményből.)