Az altalad emlitett problemakat en is latom, de:

1. Az emberek kiirtasa, az imperializmus, vagy barmi hasonlo nem jar feltetlenul egyutt a piacgazdasaggal. Jelenleg pl. ez azert nem jellemzo (persze nem mondom, hogy egyaltalan nem is fordul elo). Szamszeruleg (ha Kinat es a szomszedait is belevesszuk) mar nem biztos, hogy nem a szocializmus vezet.
2. Kelet-Azsia: Nem kotelezo atvenniuk a piacgazdasagot, bezarkozhatnak (a kereskedelem megakadalyozasaval is), de mar rovid tavon is jobban jarnak azok az orszagok, amelyek megis megprobaljak. Japan, sot Kina, Vietnam (!) eseteben sem erzem, hogy onfeladasrol lenne szo.

Van egy szukseges (s persze onfeladassal is jaro) alkalmazkodasi kenyszer, de az egyikben ez politikai kenyszerkent jelenik meg, s ugy hogy nem vezetett eddig jobb elethez. A masikban viszont a kenyszer leginkabb gazdasagi, s altalaban a jolet novekedeset okozta. A leglenyegesebb az, hogy a piacgazdasagi alkalmazkodast nagyobbreszt szemelytelen piaci folyamatok alakitjak, s senki ertekrendjet nem kell atvenned, mig a szocializmusban megmondtak neked, hogy mi kell, hogy az ertekrendszered legyen
Az atalakulas mindig fajdalmas, de a kulonbseg pontosan a demokracia es a diktatura kozotti kulonbseg lenyege.