Kedves Antisystem, a nyugati tipusú mezőgazdasági szövetkezések ügyében teljesen egyetértünk, de sajnos ez a hajó, attól félek, elment. Ennek a modellnek a megvalósitására se politikai szándék, se idő - a mezőgazdasági tulajdonstruktúra az egyik olyan ügy, amit vélhetőleg kvázi örökre elintézett nekünk a tavalyzi választási eredmény. Hozzáteszem, ha a jobboldal nyer, valószinűleg már akkor is késő lett volna. Jön a nagybirtok, kiváncsi is vagyok rá, hogy fogja ezt megmagyarázni a mostani szocialista majdani szociáldemokrata párt - vélhetőleg ráfogják a jobboldalra.
Ami az MRP-t illeti, van bennem egy adag szkepszis. Egyrészt már erről is lekéstünk. Eladva majdnem minden, amit meg mlg el akarnak adni, arra azt mondjék, azért, mert tőkét kell bevonni - MRP-vel azt nem lehet.
Két fázis volt a komunyistarencer bukása óta. Az egyik fázisban volt egy MRP-folyamat, ami gyakorlatilag a káderek vagyonátmentését takarta. Még az is megtörtént, hogy úgy vonták be a dolgozókat a tulajdonba, hogy eközben nemhogy csak a céget, hanem még a saját pénzüket is elszedték tőlük. Gondolj csak vissza, hány példát tudna mindegyikünk gyűjteni csak a környezetéből, hogy jól lerohasztották számvitelileg szinte nullára az állami vállalatot, aztán azt mondták a dolgozóknak, szálljanak be a saját pénzükkel - mondjuk 100.000 Ft per kopf -, hogy megmentsék. Majd ezután a nulla értékűre leirt céget majdnem nulla forintért megvette a régi menedzsment (ez volt a magyar tipusú, vagy rencerváltó management buyout - vagy/és azok a káderbarátok-cimborák, akik kéznél voltak, vagy akiknek törlesztenivaló akadt.
A második fázis az volt, amikor eladták a cég kontrollját e tőkehozó külföldinek, a részvények kisebbségét meg a dolgozóknak. Volt ám egy csomó ilyen. Megnézheted, ezekből a tulajdonrészekből mára mennyzi MRP maradt. Körülbelül annyzi, amennyi a közparaszt tsz-tulajdonrészeiből fog maradni pár év múlva.