Tisztelt koncertinfó után epekedő mindenki

A jubileumi koncertturné első állomásán az előző hozzászólásokat kissé kiegészítve – a teljesség igénye nélkül - ez történt:
(Megjegyzem: Úgy gondolom észrevételeim objektívek és realisztikusak, Ákos zenei munkásságát elismerő és kedvelő, de nem fanatikus rajongó mivoltamból fakadóan.)

Tehát a koncert a meghírdetett 20.00 órai kezdet helyett (mindenki által ismert okokból) kb. 20.20-kor vette kezdetét. A „főhős” öltönyben középen, rendezői balra a vonóskar, mellettük Szakos „felfedezett” Krisztián, majd Lepe és Samu, tőle jobbra pedig plexi-ketrecben Dorozsmai utódja. Előttük, szintén balról Ákos mellett-mögött Kékkői Zalán, majd a percusion boy és végül Jamie.

Az első belerázódós rész egy árnyalatnyi, de mégis észrevehető pontatlansággal indult, úgy a zenekar, mint Ákos részéről.
A hangtechnika a hazai viszonyokat figyelembe véve tűrhető (bár én ebben a tekintetben kicsit többet vártam tőle, persze az is lehet, hogy a leszállított cucc egy részét tudták csak bepakolni, mivel a Rónai Művelődési Ház nem igazán nagy létesítmény.)
Ezen kívül a hangképpel is volt néminemű problémám:
A vonósok néhol erőteljesen középtartományban és halkan szólaltak meg, Samu is alul volt keverve hangerőben, de az ütős szekcióban vettem észre a legtöbb hibát. A cinek szinte hallhatatlanok voltak, szegény srác hiába dolgozott a tányérokon, kifelé nem sok jelent meg belőle. A kissé gyorsabb számok felpörgetésére hivatott kongák sem érték el véleményem szerint a nekik szánt hatást teljes mértékben az alulkevertség miatt. (Mindezek mellett a jelenlévők maradéktalanul élvezték az előadást - csak az én vájt fülű, szakmai szemüvegen történő kritikus szemlélődésem észrevételei a fentebb leírtak.)
A fénytechnikával ezzel szemben minden rendben volt, a megfelelő számú intelligens lámpának, és a jól felépített, zenéhez igazodó világítási koncepciónak köszönhetően.

Maga a zenekar jól dolgozott, a vonósok egyértelműen profik (talán csak az előbb említett keverési hiba rontott élvezhetőségükön), de ugyanígy a többi zenész is maradéktalanul eleget tett a feladatnak.
A billentyűn közreműködő Szakos Krisztián is jól teljesített, bár az elektromos zongora néhol túl volt zengetve és ennek sem volt tökéletes a hangképe.

A zenei részre térve a Majom a ketrecben volt talán a legérdekesebb a vonóskari verzióban, de megszólalt néhány keveset, vagy akusztikusan egyáltalán nem játszott dal is. Az új (Gondolnék Rád) - ami az Ákostól megszokott kissé cinikus felkonferálással indult – teljesen belesimul a korábbi dalok közé. Néhánynak kifejezetten jót tett az átdolgozás (Ikon, Indiántánc) ugyanis ezek a dalok nem tartoznak igazán a kedvenceim közé, ennek ellenére szerintem a hallgatóságnak is és nekem is ezek tetszettek a legjobban. A ráadásban az Ilyenek voltunk igen jól sikerült, majd ezt követően a megszokott búcsúdallal zárult a koncert.

Ennyi dióhéjban, mert hová tűnne a várás varázsa, ha mindent elárulnék? 

Minden jót Mindenkinek

Chris Flower
(www.solution.2u.hu)