Kedves magyar szürke, nem akarom én bebizonyitani, az lenne csak az igazán komplex téma. A pontjaid akkor se stimmelnek, mert leegyszerűsitőek - ezekből te sem vonhatsz le konklúziót.
1. Nincs tobb privatizácio - ezt szerintem soha nem mondták, az viszont igaz, hogy a nagy közszolgáltató cégek privatizációjával szőrmentén bántak. Csakhogy nem nagyon van olyan elemző, aki arra tenne, hogy a magyar gazdaságnak bármilyen problémáját a privatizáltság alacsony foka okozná.
2. Energiaárak befagyasztva - se nem mondták, se nem tették. Az elv az volt, hogy a világpiaci árak robbanását nem engedik rá egy az egyben a lakosságra. Most mondjam azt, hogy befagyasztani a szocialisták fagyasztottak be, ideiglenesen, aztán meg ugyanazt a politikát folytatták, mint amit korábban kritizáltak? Máig sem tudték feloldani a többszörös ellentmondást a saját választási igéreteik közt: ugyanabból a szájukból tudtak mást igérni a lakosságnak meg a részvénybefektetőknek.
3. Veletlenszeru erdekcsoportok 100 milliardos nagysagrendu tamogatasa (Szechenyi terv) - az aztán végképp vitatható, hogy a Szechenyi terv véletlenszerű érdekcsoportokat támogatott-e - erről szerintem számos vita volt az Indexen -, az viszont nem tagadható, hogy fejlesztési forrásokat kinált a magyar kis- és közepes vállalati szektornak, akik a szocialista hatalomátvétel óta semmit nem kaptak, úgyhogy készülhetnek az Európai Unióra a nagy nullával a Smart Magyarországon.
4. Nyugdij-, egeszegugyi rendszer maradjon, amilyen volt - erről se volt szó, racionalizálták a nyugdijrendszert és még folytatták volna - na itt aztán épp most nem történik az égvilágon semmi - és elkezdték az egészségügy reformját. Aminek a folytatása jelen pillanatban nem látszik. Ami létezik, az egy meglehetősen kétes privatizációs dömping elképzelés, ami ellen mindenki ugat, aki csak létezik, bár az is igaz, hogy ez örökké igy van, ha egészségügyi reformról van szó.