Okulva a tar.hu-s tapasztalatból, akkor idecopyzok egy másikat, talán nem lincsel meg az úri közönség érte...:)

Szegény ember, megosztott társadalom

A téma aktualítását a Parlament előtt május 24-én tartott tüntetés adja. Pedig - mint midannyian tudjuk, a szegények életminősége az elmúlt 3 hónapban 50%-ot javult. Hisz februárban még fáztak és éheztek, addig ma már csak éheznek…
Félretéve az otromba, de rendkívül igaz viccet, nézzük a tényeket. Ma Magyarországon kb. 3 millió fő (a népesség egyharmada) él létminimum alatt. Ez a szám annál is inkább elgondolkodtató, mert a magyar számítások a létminimum határát nagyon alacsonyan húzták meg, jóformán csak az életbenmaradás fizikai szükségletei kapnak helyet benne. Újra megjelennek lekűzdöttnek hitt betegségek (pl. TBC), telente 120-150 ember hal meg a fűtött hely hiányában, az iskoláskorúak bizonyos rétegeinél mindennapossá váltak a reggeli étkezés hiányára visszavezethető iskolai rosszullétek, stb. Sok családnál valóban kérdéssé válik telente, hogy most fűtenek vagy esznek. Növekszik a kilakoltatások száma, egyre többen élnek az utcán, egyre több lakásban van kikötve a telefon, a villany, a víz.
Ha most megnézzük, kik is ezek az emberek, a következő rétegeket találjuk itt: a nagycsaládosok, a nyugdíjasok azon - nem kis - része, aki több mint 10 éve ment nyugdíjba, a 40 év felett munkanélkülivé válók, azok az emberek akiknek nincs szakmájuk, vagy "nem piacképes" a szakmájuk, az ország bizonyos elmaradott vidékein élők, stb. Tehát nagyon heterogén a csoport.
Bizonyos társadalmi csoportokat ez fokozottan érint, pl. a roma nemzetiségűek nagyrésze nagycsaládos, és nem rendelkezik piacképes szakmával, jelentős részük az ország lemaradottabb régióiban él, tehát körükben ez a probléma az átlagnál jóval nagyobb százalékban jelentkezik.

Nézzük meg a jelenség okait (szokás szerint a teljesség igénye nélkül, hisz ujságunk nem huszonnégy kötetben jelenik meg). Magyarországot a 70-es évek fellendülése után, a 80-as évek második felében fokozatos lassú elszegényedés jellemezte. Ez nagyrész két okra vezethető vissza, az egyik ok az állam túlköltekezése (zömmel mindenféle presztisberuházásokra meg pocsékolásra), a másik ok a világgazdasági helyzet számunkra kedvezőtlen alakulása. Az ezt kisérő elégedetlenséget a hatalom nem tudta kezelni, és a megszerveződő ellenzéki csoportok kikényszerítették a rendszer megváltozását a részben a saját akaratuk szerint. (ellenzéki kerekasztal, MDF-SZDSZ paktum, stb). Azonban hamar bebizonyosodott, hogy ezek a politikai erők - tapasztalat híjján - ugyanúgy képtelenek a válság kezelésére.
Közbevetőleg: az, hogy a magyar nép 1990-ben szabad akaratából a kapitalizmus útját választotta a szocializmus helyett, a legendák tárgykörébe tartozik. 1990-ben szó sem volt kapitalizmusról, a "szociális piacgazdaság" volt a napi 100x elhangzó szlogen. Egyszerűen az történt, hogy az addigi elit (MSZMP) képtelen volt a probléma kezelésére, és alternatívaként egy olyan (részben új) elit állt fel, aki a kapitalizmust tartotta útnak, hisz erre hivatkozva egyrészt az előző hibák következményeit teljes egésszében a társadalomra lehet terhelni (modván, ő választotta), másrészt a továbbiakban az elit is nyugodtan gazdagodhat, nem köti a "szocialista erkölcs" látszata. Ezt felfedezve, a régi és az új elit tökéletesen egymásra talált, és lelkesen megkötött mindenféle paktumot. Az ezt követő időszak - mint mindenki ismeri - a szabadrablás kora volt, mindaddig, amig volt ellopható firma. Így kézen-közön eltűnt (magánzsebekbe vándorolt) a nemzeti vagyon nem kis hányada. Mondjuk ebben a szituációban nehezen történhetett volna más, hisz a kapitalizmus kialakulásához egy eredeti tőkefelhalmozásnak kellett létrejönni, és itt meg nem volt eredeti tőke csak ellopható. A következő lépés persze az, hogy a helyi gazdasági és politikai elitet megveszi kilóra - a javakat jócskán áron alul - a multinacionális gazdaság. (Miért van az például, hogy fővárosunkban ahol McAkármi nyílt, fél éven belül városrendezési okokra hivatkozva megszüntették az összes olyan bódét, ahol nagyobb hamburgert mértek általában és olcsóbbért???)

Viszont az is nyilvánvaló, hogy a jó érdekérvényesítők gazdagodását valakinek meg kell fizetnie, a pénz csak valahonnan tud menni valahova. A válasz is adott, természetesen a rossz érdekérvényesítőknek. Ha megnézzük, hogy a fentiekben leírt szegény csoportokat mi jellemzi, a dolog teljesen egyértelmű.
Viszont az is nyilvánvaló, hogy kezdetben a hatalomnak vissza kellett fognia magát, hisz pont egy társadalmi elégedetlenséget használt ki a hatalom megszerzése érdekében. (Mondjuk így sem tudott kikerülni egy taxis-blokádot). A következő lépés a társadalom megosztása kellett hogy legyen, hisz a társadalom ekkor az elégedetlenségben meglehetősen összetartott. Ez a folyamat tart a mai napig, az egyébként egymást kiszolgáló hatalmi elit látszatháborúi vagy valóságos marakodása egy-egy konc felett, egymás anyázása a kamerába és barátságos hátbaveregetése a kamera mögött.
A dolog sikeresnek bizonyult, a társadalom sikeresen "megette" a Bokros-csomagot, és most már egyre gátlástalanabb módokon és eszközökkel lehet bánni a lemaradókkal. Most már lehet anyát három gyerekével utcára tenni a szükséglakásból (Ózd, két hete, a végrehajtásban közreműködő pedig azt bírta nyilatkozni, hogy muszály neki megtenni, mert különben ha elveszti az állását, mi lesz vele és a családjával. "Ó szent együgyűség" mondta a mágján álló a rőzsecipelő öregasszonyra…) , lehet lefoglalni alapvető javakat tartozás fejében, lehet egyértelműen a gazdagoknak kedvező lakáshitel-koncepciót kialakítani, mert a társadalom tagolt. Lehet a fizetésekhez képest irreálisan magas - (EU átlag, vagy a fölötti) buszjegyárat, energiahordozó-árat, telefondíjat stb. szedni, hogy "szegény befektetőknek hamar megtérüljön ám a befektetés". Az emberek nagy része attól függően fikázza vagy megérti pl. Bokros-csomagot, hogy önmagát jobb-, vagy baloldalinak vallja, és közbe nem veszi észre, hogy a Bokros-csomag pont azért kellett, mert a gazdasági-politikai elit (a jobb és a bal oldal vállvetve) lerabolta az országot. (Csak a kis hazánkban csak az elmúlt évtizedben csak a korrupcióra fordított pénz mértékadó becslések szerint 1 000 000 000 000 (nem tévedés, ezer milliárd) forint volt, és akkor még nem beszéltünk fillérekért eladott vállalatokról, elsíbolt bankhitelekről, egymilliárd köztartozású pártközeli kft-kről) Összehasonlítás kedvéért, ennek kevesebb mint felét kérte szeretve tisztelt agrárminiszterünk az idei évre a komplett magyar mezőgazdaság rendbetételére.
És ezt nyilvánvaló, hogy valakinek meg kell fizetni.
A másik baj a dologgal az, hogy a szegénység hatása általában öngerjesztő, ha valaki "lecsúszott", akkor onnan iszonyúan nehéz felemelkedni. Hisz, ha valaki elveszti az állását, egy idő után elveszti a lakását is. Ha elveszti a lakását, még nehezebben kap állást. Ha valaki szegény családból származik, jóval kevesebb esélye van tanulni. Ha nem tud tanulni, joval kevesebb esélye van a jó állásokhoz. E mellett - sajnálatos módon, de a hatalom megosztó tendenciáiból egyenesen következően - a társadalom egyre inkább kasztosodik, ami szintén arra mutat, hogy lesznek "eleve elrendelt" győztesek és vesztesek, gazdagok és szegények. Ennek természetesen egyéb hatásai is vannak. Ha valaki ugy vesztes, hogy esélye sincs a kiútra a saját eszközeivel vagy segítséggel, annak három útja marad.
Az egyik út a beletörődés és depresszió, a másik az önkábítás a drog, az alkohol, a harmadik az erőszak.
Persze közben az elit részéről folyik az etetés, hisz négy évenként azért szükségük van ránk, a legitimitásuk látszata érdekében. Persze hogy csökken a regisztrált munkanélküliek száma - hisz regisztrált munkanélküli az, aki segélyt kap, annak időtartamát meg folyamatosan csökkentik. Persze, hogy nő a lakásépítési kedv - csak éppen sok esetben a gazdagok építik a többedik lakásukat, hogy azután a magyar bérekhez viszonyítva iszonyatos áron bérbeadják a kiszolgáltatott rászorulóknak, akiknek azután e mellett tényleg semmi esélye nem marad takarékoskodni. (az EU-ban az önkormányzati bérlakások aránya 30%, ma Magyarországon 6%)
...

ÜdV