Közben olvasgatom Iwamura munkásságát. Khmmm... hol azt állítja, hogy a Pd-ba szennyezö atomok kellenek a nukleáris reakcióhoz, hol azt, hogy ilyenek nem voltak a mintájában. Aztán látom, hogy egyesek már H2O-t is hidegfúzionálnak, miközben Iwamura és a többiek kedvenc háttérvizsgálata éppen az, hogy H-val nincs effektus, D-vel meg igen. Aztán olvasom, hogy Iwamura boldogan produkál Pd/D2O rendszerben excess heat-et, közben nem lát se neutronokat, se gamma-fotonokat, a fotofissziós cikk meg 50 keV-es foton burst-ökröl hablatyol... most akkor van itt valami konzisztencia vagy? Mi a fenéröl beszélnek össze-vissza?

Nagyon úgy néz, mindenkinek más jön ki, replikált eredmények egyszerüen nem bukkannak fel.

Ennek nyomán most úgy gondolom, eljött az idö, hogy leírjak egypár dolgot, amit már Silannak is elsütöttem Ganzfeld kapcsán:

A fizikai felfedezések ált. 3 fázisban történnek: nem tudom, Silannak hogy hívtam, de most azt mondanám: anomália, felfedezés, gyártás.

Anomália az, ha egy kísérlet eredménye nem egyezik meg valamilyen elvárással.

A következö menetben mások is megerösítik ezt az anomáliát, megbízhatóan reprodukálják ugyanezeket az adatokat. Nos, a hidegfúzió még itt sem tart...

Ebben a fázisban még nem történt meg a fizikai felfedezés. Az elökerülö anomáliák döntö többsége vagy megismételhetetlen, vagy prózai magyarázatot nyer ismert fizikai elvek alapján. Ez nem is annyira triviális, mivel a magyarázat lehet trükkös, amire senki nem gondol elsöre. Ebben a fázisban az anomália gyakran azon múlik, hogy valamilyen nullhipotézist statisztikai alapon kell cáfolni.

A következö fázis a felfedezés (discovery). Ekkor már van valami fogalma az embernek arról, mit keres, milyen paraméterekkel. Lényegében ez az, amikor dedikált kísérlet születik, ami ráhangol a jelenségre, és statisztikától mentesen is képes demonstrálni a létét. Ebben a fázisban fejti meg az ember a mechanizmust.

A gyártás (factory) idöszakában a kísérlet már tömegesen reprodukálható (elemi részecske esetén ezerszámra kelthetö). Ekkor már a javasolt elmélet paramétereinek belövése, az elmélet precíziós tesztelése folyik, illetve ezen a háttéren új anomáliák keresése.

Az új jelenséget megalapozottan létezönek akkor tekintjük, ha a kutatás eljutott a discovery fázisba, megmagyarázottnak pedig akkor, ha a factory fázison is túlestünk.

Ehhez képest a hidegfúzió (és pl. a Ganzfeldben a telepátia) még mindig az anomália fázisában tart. A hidegfúziónál annál is érdekesebb a dolog, mivel egy állítólag 14 éve laboratóriumi kísérletben talált anomáliáról van szó. Ha laborkísérlet a dolog, akkor általában nagyon hamar eljut a discovery fázisba, ha van az anomália mögött valódi jelenség és nem kísérleti hibáról van szó (tág értelemben véve, pl. valamely figyelembe nem vett, de elvileg nem új jelenségröl). Azt, hogy a CF még mindig csak az anomália fázisában van, mutatja, hogy az eredmények még csak nem is konzisztensek egymás között (van, akinek a közönséges víz is fuzionál, van, akinek csak a nehézvíz, aztán van, aki szerint szennyezni kell a Pd-t, máshol meg éppen azt írja, hogy milyen rohadt tiszta Pd mintát használ stb.) Ezekröl már írtam fentebb.

Anomália szinte nap mint nap keletkezik, évente rengeteg komolyabbnak tünö bukkan fel. Töredékükröl derül csak ki, hogy van igazi jelenségalapjuk. Anomáliára nem lehet új kutatási v. tudományterületet építeni. Új tömeges tudományos kutatási irány alapja csak jelenség lehet (azaz olyasmi, ami a discovery fázisba eljutott).

Miután ezt körbejártuk, most nézzünk meg egypár más tényezöt.

A tudományos kutatás nem egyéni, hanem társadalmi, söt emberiség méretü vállalkozás. Ennek jó oka van.

1. A megismerni való jelenségek száma nagy.

2. A tudományos kritériumok legalapvetöbbjei, a replikáció és az interperszonális verifikáció, valamint a kritikai analízis lehetösége csak ezáltal adott. Ez az objektivitás legföbb alapja.

Miért fontos az, hogy az anomáliát ilyen alaposan elválasszuk a komoly felfedezéstöl? Ennek lényegi oka az eröforrások végessége. Számtalan dolgot lehetne tanulmányozni. A tudományos közösség, mint egyfajta szuper-elme, bizonyos heurisztikákkal dolgozik. Ezek döntik el, melyek az érdekes kutatási irányok, amibe érdemes eröforrást befektetni. Ezek heurisztikák, tehát nem tökéletes döntési mechanizmusok (kérdés, hogy ilyen létezhet-e egyáltalán, ha véges idö alatt döntésre kell jutnia). Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy eddig kitünöen müködtek, és a korábbi nem vizsgált anomáliák gyakran bizonyultak egyszerüen megérthetö, megmagyarázható jelenségnek késöbb. Vannak ellenpéldák (pl. a lemeztektonika esete), de nagyon kevés.

Annak érdekében, hogy elképzelésünk legyen arról, melyek azok az irányok, ahol valami érdekes várhat, a tudósok számára szinte korlátlan spekulatív szabadság van engedélyezve. Viszont annak érdekében, hogy biztos alapokra lehessen építeni, a tudomány megkülönbözteti a spekuláció, hipotézis, valószínüsített, illetve igazolt elmélet számos finom árnyalatát.

A hidegfúzió egyszerüen semmilyen szempontból nem éri el a küszöbértéket. Lehet a Te egyéni szubjektív véleményed, hogy igen, de pont azért van a hatalmas tudományos közösség, hogy ne egyéni szubjektív véleményen forduljon meg az eröforrások elosztása a különbözö lehetöségek között. Ez elég jól müködik, persze nem tökéletes, de tökéletes csak a döntési fa minden ágát végigvizsgáló és minden információval rendelkezö algoritmus lenne. Amennyiben egy ilyen létezne, gyanítom, hogy a döntést egyszerüen nem lehetne kivárni.

Nézzünk egy konkrét példát. Az SSC (Superconducting Super Collider) építését az USA lefújta. 20 milliárd dollárba került volna. Tutira garantált volt, hogy megtalálja vagy a Higgs bozont (ez kevésbé érdekes eshetöség), vagy új fizikát (a standard modellen túli jelenségeket) talál (ez viszont nagyon). Viszont úgy gondolták, hogy 20 milliárdból rengeteg szilárdtestfizikai stb. kutatást lehetne finanszírozni, és azok per pillanat fontosabb társadalmi alkalmazást tekintve, valamint sokkal több érdekes új eredmény várható töle, ha nem is a fundamentális fizikai elvek megdöntése vagy pontosítása. És ez tagadhatatlanul igaz, bár nekem személy szerint jól jött volna az SSC, talán lenne spekuláción kívül más is, amit csinálhatnék. Lehet, hogy a Nobel díjamat lötték le vele (na persze ez csak vicc), de mindenképpen egy csomó lehetöséget igen.

Maradt a CERN LHC-je, aminél viszont van egy "ablak", nem fedi le a szükséges energiatartományt teljesen. Ami azt jelenti, ha talál Higgset, akkor jó, ha viszont nem, az se garantált, hogy akkor meg új fizikát kell találjon. Reméljük, hogy fog, de az SSC-nél ez bizonyosság volt.

A fentiek miatt a tudománynak nem kell szégyenkeznie abban a szerintem rendkívül valószínütlen esetben sem, ha mégis kiderül, hogy van a CF dolog mögött igazi és érdekes jelenség. A tudomány ugyanis semmit mást nem tett, mint hogy kivárta, amíg ezt valaki demonstrálja. Esetleg annak a pár alaknak, aki habzó szájjal röhögött rajta, kellemetlen lesz, de a legtöbben nem ilyenek vagyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kutatásban mindig is elöfordulnak hibák, de hát nem a mindenható Isten nézöpontja a mienk, csak a sötétben tapogatózó halandó emberé.

A másik dolog, hogy nem igaz az az állításod sem, amit lentebb hangoztattál, hogy a hivatalos tudomány ellenszenve és unfair taktikája miatt nem lehet ilyen kutatásokat folytatni. Mint ezt éppen a diszkussziónk során felhozott példák sora bizonyítja, az INFN (Olaszország nukleáris és részecskefizikai kutatóhálózata), az USA-ban számos intézmény (Los Alamos National Laboratory, hogy csak egy igen rangosat említsek, vagy MIT), Japánban hasonló kutatóintézetekben dolgoznak ezeken emberek. Publikálnak, söt a cikkeiket megindexeli a Science Citation Index, ami az egyik legfontosabb publikációs adatbázis. Mivel a kutatások elött semmiféle unfair akadály nem látszik, kíváncsian várom a meggyözö kísérleti eredményeket... hol késnek 14 év óta?

Az olaszokról, akiket newage-esnek minösítettem, csak annyit, hogy már csak azért sem tekinthetök függetlennek, mert Preparata a kezdetektöl benne volt a Pons-Fleischmann dologban, már 89 elött.