Math kérdez - felkiáltójellel:
akkroa amerikaellenes gyulolet van benned, hogy egyszeruen nem latsz a szemedtol, nem erted meg, hogy mi van egy szovegbe irva, amit beidezel?!?!
Kösz, hogy vádaskodás helyett kérdezel. Ha lenne bennem "amerikaellenes gyűlölet" - akkor nem vennék részt ebben a vitában. Ha moderátor lennék, betiltanám az "amerikagyűlölő" jelző használatát ebben a topikban, mert tényekkel alátámasztott kritika nem gyűlölet. Aki gyűlölködik, annak itt nincs semmi keresnivalója.
Amúgy nem a szöveget idéztem, hiszen a mondókám lényege - a Vietnamban történt háborús büntettek - sincsenek az általam igen sokra tartott Matthew Rothschild (a The Progress kiadó-főszerkesztője) szövegében megemlítve. BTW: Matthew Rothschild-et is "amerikagyűlölet"-tel vádolják a Bush-adminisztráció hívei, a lentebb idézett Susan Sontag-ot is.
Az idézetből kiindulva a saját véleményemet fogalmaztam meg. Szvsz az a legnagyobb különbség az európai és az amerikai háborúértelmezés között, hogy az amerikaiak soha, semmi körülmény között nem ismerik el a bűntetteiket, de még a hágai Nemzetközi Bíróságot sem.
De hallgassunk meg az európai és amerikai háborúértelmezés különbségeiről egy bennszülött (nem elsőgenerációs bevándorló, mint Te) new yorki publicistát, Susann Sontag-ot, 2003. március 3.-án, még 2 héttel a háború előtt jelent meg a SPIEGEL-ben, dajcsból én magyarítottam:
Sontag Interview
Interju Susan Sontag amerikai publicistával.
>============================================
Sontag, 70, többszörösen kitüntetett irónő és kritikus, a Time szerint "Amerika nyilvános lelkiismerete". Most jelent meg Amerikában a "Regarding the Pain of Others" [kb.: Mások fájdalmát figyelve] című könyve, német fordításban összel jelenik meg a Hanser Kiadónál.
"Légy hazafias és ne gondolkozz!"
--------------------------------------------------------------------
Susan Sontag az amerikaiak egyeduralmi hadjáratáról a Közel-Keleten, a Nyugat megosztottságáról és az Iszlám fanatikus katonáiról.
--------------------------------------------------------------------
[AP foto - Tüntetés Bagdadban: "Saddam egy szekuláris szörnyeteg"]
SPIEGEL: Bush elnök nyilvánvalóan bőszen elszánt a Saddam Hussein elleni háborúra. Bízik Ön még abban, hogy nem fajul el ennyire minden?
Sontag: Nem hiszem, hogy a háború megakadályozható. Még akkor sem, ha Saddamot leváltják, meggyilkolják vagy emigrációba küldik. Az amerikaiak elhatározták Irak meghódítását - a Közel Kelet újjászervezését.
SPIEGEL: Európában konok ellenállás tapasztalható a hábhorú ellen. Az amerikaiak hozzállása is egyre inkább vegyes - ha hihetünk a közvéleménykutóknak.
Sontag: Ennek a kormánynak csak a retorikájára kell figyelni: a "mi" szócska Bush és a többiek szájából királyi "MI", nem az alkotmány szerinti "mi, a nép". Ha Önök George W. Bushnak és tanácsadóinak bebizonyítanák, hogy az amerikaiak többsége a háborút elitéli, ezt válaszolnák: "A MI feladatunk az irányítás". A külpolitikájukat kivonták a demokratikus ellenőrzésből. Veszélyes politikát követnek.
SPIEGEL: Gondolja, hogy a szeptember 11.-i merénylet csupán ürügyként szolgál arra, amit Bush mindig is tervezett - mégpedig az iraki inváziót?
Sontag: Bob Woodward újságíró a "Bush at War" [Bush háborúja] c. könyvében utal arra, hogy Rumsfeld már 2001. szeptember 12.-én először Irakot - majd csak azután akarta Afganisztánt megtámadni. Úgy hiszem, szeptember 11. volt a döntő gól. A Bush-adminisztráció számára megnyílt a lehetőség a katonai expanziót önvédelemnek álcázni.
SPIEGEL: Európa szeptember 11.-ét követő kezdeti szolidaritásából nem sok maradt meg: az USA háborús logikáját egyre kritikusabban itélik meg. Növekszik a szakadék az USA és Európa között?
Sontag: Igen, a szakadék egyre csak nagyobb lesz. Az USA egyre inkább eltávolodik Nyugateurópa társadalmaitól. Persze közben Európa is fejlődött. A háborús vita csupán a jéghegy csúcsa. A politikai és morális kultúra Európában következetesen eltér az amerikaitól. Először is a halálbüntetés - az amerikaiak még csak meg sem értik az európaiak kifogásait: ha az európaiak kijelentik: "mi megbüntetjük a gonosztevőket, de nem nem öljük meg őket", akkor az amerikaiak ezt mellébeszélésnek tartják. Másodszor az európaiak elfogadják a nemzeti szuverinitás feláldozását bizonyos esetekben...
SPIEGEL: ... mint például a közös fizetőeszköz.
Sontag: Igen, viszont az amerikaiak a nemzeti szuverinitás átruházását egy felsőbb szervnek - mint pl. az EU - egyszerűen elfogadhatatlannak tartják. Harmadszor pedig Európa szekuláris, ennek ez országnak [USA] túlnyomó többsége pedig istenhívő. Az USA sok szempontból anarchikus. Ez az oka, hogy Bush polarizáló beszéde hatásos. A kulturális szakadék Európa és Amerika között olyan mély, mint a Grand Canyon.
SPIEGEL: A szuverinitás feladása elleni álláspont az USA unilaterális beállítottságának következménye, mint például a Kyoto-egyezmény és a Nemzetközi Bíróság elutasítása is?
Sontag: Természetesen, a Bush-Junta logikusan viselkedik. Miért is írna alá bármilyen egyezményt, ha egy napon az megakadályozná, hogy az érdekeit a saját kénye-kedve szerint képviselje? Elvileg semmiféle szerzödésssel sem akarja elkötelezni magát.
SPIEGEL: Mindenesetre az USA elment az ENSz-be [UNO], hogy az Irak elleni háborúhoz támogatást kapjon.
Sontag: Azért ment az ENSz-be, mert március előtt amúgy sem kezdhette volna el a háborút. Ez volt a lehetőség az időhúzásra: néhány hónapig tartó előkészités szükséges a katonák és harci eszközök a helyszinre szallításához, az invázió előkészítéséhez. De ENSz rezolúció nélkül is cselekedni fognak: ha nem lesz újabb rezolúció, akkor - Bush szavai szerint - az ENsz "irreleváns".
SPIEGEL: Mi az Ön véleménye a háborúról? Ön pacifista?
Sontag: Néhány nappal ezelőtt New Yorkban tüntettem a háború ellen, sok ismerősömmel együtt. De nem vagyok pacifista, nem ellenzek minden egyes háborút.
SPIEGEL: Például a Milosevic elleni háború Boszniában és Kosovóban indokolt volt?
Sontag: Igen, a szörnyű gyilkosságok elleni Nato-Intervenció indokolt volt. Boszniában elég volt a minimális erőszakos beavatkozás a háború befejezésére - ez már két évvel korábban is lehetséges lett volna. Amikor végülis a bombák hullottak, úgy hiszem, már nem volt számottevő áldozat. Koszovóban szerencsétlen módon sokkal több embert pusztítottak el.
SPIEGEL: De mivel alapozza meg az iraki háború elleni kifogásait?
Sontag: Először is be kell vallanom, hogy a háborúellenes beállítotság igencsak komplex. Alapvetően meg kell állpítanunk, hogy Saddam gátlástalan gonoszsággal uralkodó diktátor, számtalan ember halálát okozta. Az inváziót, amit mi elitélünk, az irakiak többsége örömmel fogadja. Ezt nem szabad elfelejtenünk. És ezáltal nem lesz egyszerűbb az ellenzékünk.
SPIEGEL: Akkor miért ellenzi ezt a háborút?
Sontag: Mert más lehetőségek is vannak, mint a városok bombázása. Különböző okokból nem Pjönjangra nyit a kormány tüzet - és ezt ne tegye Bagdaddal sem. A Fehér Ház azért indít háborút, hogy Irakot meghódítsa.
SPIEGEL: Amerikát Vietnam óta üldözte az igazságtalan háború kisértete. Miből fakad, hogy ez a rémálom már nem hatékony?
Sontag: Mert már nincs két párt. Már csak a Republikánus Párt létezik, annak egyik nyúlványát hívják Demokrata Pártnak. Komolyanvehető ellenzék nincs ebben az országban. A lakosság soraiban létezik ugyan ellenzékiség minden mennyiségben, ennek azonban a politikai folyamatokban nincs képviselete. A hatvanas és hetvenes években még volt politikai ellenzék és az országban nyilt politikai viták folytak. Ma már ez hiányzik.
SPIEGEL: Rögtön a szeptember 11.-e után írt kommentárjára dühöngő kritikákat és halálos fenyégetéseket kapott. "Osama Bin Sontag"-nak nevezték Önt.
Sontag: Szeptember 11.-e után a motto "United We Stand" [kb. egységben az erő] volt. Ami engem illet, ez azt jelenti, hogy "Légy hazafias és ne gondolkozz. Tedd azt, amit parancsolnak."
SPIEGEL: Azon a bizonyos szeptember 11.-én Berlinben tartózkodott, nem New Yorkban. Volt ennek is szerepe?
Sontag: Igen, valószínűleg. Amikor a kommentárt írtam, csak TV-képekre és az amerikai fennsőbbséget és sebezhetetlenséget hirdető ideológiára reagáltam - amivel a merényletekről beszámoltak.
SPIEGEL: Mi a véleménye ma a konfliktusról, ami szeptember 11.-e óta keletkezett - ez a kultúrák összeütközése?
Sontag: Nem, de ez minden bizonnyal az értékek konfliktusa, a modern idők terméke. Mindenesetre tagja vagyok egy csoportnak, amelyik a emberiség felét magába foglalja - mégpedig a nőket. A radikális Iszlám, finoman fogalmazva, rossz a nőknek. Én egy olyan kultúrkörben élek, amelyben a nőknek a férfiakhoz hasonló esélyük van az életben - a radikális Iszlám megtiltja a nőknek ezeket a lehetőségeket. Ezért etikai okokból ellenzője vagyok a vallási értelmezéseknek. De hozzáteszem, barmilyen funamentalizmus rossz a nőknek.
Azt is látom, hogy az Iszlámon belül létezik egy radikális irányzat, amely egyre több olyan embert kerít hatalmába, akik vegyes érzelmekkel állnak a modernnel szemben. Szerte a Földön férfiakat mobilizálnak olyasmi ellen, amit azok jogtalanságnak, politikai tehetetlenségnek és korrupciónak tartanak az országukban - ezekből aztán fanatikus katonák lesznek egy vallási háborúban, amelyet elsősorban a nők ellen viselnek.
SPIEGEL: Hasonlóan érvel a Fehér Ház is és arra a következtetésre jut, hogy szükséges a Közelkelet újraszervezése.
Sontag: Csakhogy így demokratikusabb lesz? Nyomós érv a háború ellen ugyanis, hogy az a jelenlegi állapotokat csak tovább rontja. Csaknem elkerülhetetlen következmény, hogy még több terrorizmus lesz, még több erőszak, még több szétziláltság. Azonkívül a régió szekuláris erőit még inkább gyengítik ...
SPIEGEL: ... amit bizonyos mértékben Irak képvisel.
Sontag: Saddam valóban az a szörnyeteg, aminek tartják, és boldog lennék, ha megszabadulnánk tőle. Az egyetlen jó benne viszont, hogy Saddam egy szekuláris szörnyeteg. De az eltávolítása hosszú távon egy fundamentalisa rezsim hatalomrajutását eredményezné. A radikális Iszlám sokfelé a világon talál követőket. Az Amerikai Egyesült Államokat ugyan nem képes legyőzni. De sok-sok halottat képes produkálni.
SPIEGEL: Aszonnyom, köszönjük a beszélgetést.
--------------------------------------------------------------------------------
Az interjút Carolin Emcke és Gerhard Spörl SPIEGEL-szerkesztő vezette.
