Márpedig ezt játszani KELL.

Elöször is, ha egy cikk hibás, akkor hibás.

Másodszor, független replikációk sora kell, továbblépés kell, eredmények finomítása kell. Ez hol van? Ha egyszer replikálták, miért nem léptek tovább magasabb hatásfokú szerkezetek irányába?

Ha ma találnak egy új elemi részecskét, hónapokon, max pár éven belül megtalálják a módját, hogy ne 1-2-t állítsanak elö, hanem ezerszámra gyártsák öket, így téve szert hatalmas statisztikára, megmérve pontosan a tömegét és egyéb paramétereit.

A gond az a hidegfúziónál, hogy szignifikancia szint határán mozgó kísérletek vannak még mindig, ami tipikus eset, ha a jelenség valójában nem létezik, csak nagyon nyomják... Ellenben ha egy jelenség tényleg létezik, akkor egy laborban elöállított kísérletet 14 év alatt illett volna arra a szintre hozni, hogy rutinszerüen, meggyözöen reprodukálható legyen.

A másik gond, hogy olyasmiröl beszélsz, amihez nem értesz, ezt onnan tudom, hogy érdemi választ nem tudtál adni a statisztikai problémákra, amiket felvetettem az elözö cikkel kapcsolatban (a szerzök valószínüleg hatékonyabban reagáltak volna, megjegyzem, bár nem biztos, hogy meg tudták volna védeni a dolgot).

Nem egy hónappal a bejelentés után utasították el, talán nyálzad már át a Science Citation Indexben az eredeti Pons-Fleischman cikk hivatkozásait. Évekig foglalkoztak még vele, mielött aztán tényleg elege lett még a legkitartóbbaknak is, akik azért megörizték a tudományos tisztességet.

Az pedig meglehetösen irreleváns, hogy ilyeneket írsz le:

Azért van baj, mert akkor meg kell magyarázni a nagyközönségnek, hogy pontosan mi is történt az elmúlt 14 év alatt. Ez pedig piszkosul fájdalmas folyamat lesz.

Azt lesz majd nehéz megmagyarázni a hidegfúziósoknak, miért is nincs 14 év múlva megbízhatóan müködö, bemutatható, legalább egy kis energiát produkáló berendezés, ha az egész tényleg ennyire müködik...