Meglepve és végtelen örömmel tapasztaltam, hogy ez a topic milyen népszerű lett a vb alatt. Ennek apropóján engedjetek meg egy rövid eszmefutattást (kesergést???) a magyar snooker életről és bocs mert meglehetősen hosszú leszek:

Sajnálatos módon ez a szakág teljesen mellőzve van a golyósport életből itt Mo-n, bár létezik egy hivatalos versenysorozat (free.x3.hu/snooker), de ez érzésem szerint inkább csak egy klub lelkes odaadásának köszönhető. Ismerek több embert a hazai snooker életből és jómagam is indul(gat)ok ezeken a "hivatalos" versenyeken, bár egyenlőre nem túl sok eséllyel és eredménnyel. Sajnos azok az emberek akik tudásuk és/vagy lehetőségeik alapján képesek lennének felkarolni igazán ezt a gyönyörű játékot nem igazán tesznek érte túl sokat (tisztelet a kivételeknek!!!) így a versenyek is elég gyatra képet mutatnak és itt nem tudásról van szó mert az fejleszthető hanem az emberek hozzáállásáról. Meglátásom szerint az alapvető gondok:

1., Léteznek magyar játékosok, akik fantasztikus dolgokat képesek csinálni (80-90 fölötti break-ek bármikor) de igazából motiváltság hiánya miatt megmaradnak a klubszintű "pénzben fogadok" játék mellett.
2., Nincsenek igazán klubbok ahol komolyan odafigyelnének pl az asztalok minőségére, pedig ez elengedhetetlen a jó játékhoz, mert egy rossz asztalon úgyis csak “csapkodás” meg “tili-toli” fog menni nem pedig igazán élvezetes játék. Saját tapasztalatom, hogy amikor rendben karbantartott asztalon játszom akkor sokkal jobban élvezem a játékot és jobban is szokott menni. (persze ha a klubtulajok nem érdekeltek ebben akkor a saját pénztárcájuk érdekében nem foglalkoznak annyit az asztalokkal, hisz arra azért tökéletesen jók, hogy a betévedő baráti körök ideig-óráig azért elidétlenkedjenek rajta)
3., Nincs utánpótlás nevelés, hisz egyenlőre sajnos nincs miért. Van példa arra, hogy “oktatnak” embereket, de azért nem általános.
4., Nincsenek olyan versenysorozatok, mint például a pool szakágnál. Irigykedve szoktam nézni a különböző magyar pool csapatok weboldalait és azokon a töménytelen mennyiségű versenyről irott esszéket. Léteznek Bp-en és vidéken is versenyek.

Miért? Mert talán a SNOOKER nem annyira látványos és gyors játék a nézők szemszögéből, a kezdők számára meg iszonyú nehéz és nem ad olyan gyorsan sikerélményeket, mint a pool. (Félreértés ne essék és még mielőtt vki megszólna: a pool egy nagyon szép és élvezetes játék. Sokáig játszottam én is, de már egy jó ideje csak snooker-rel foglalkozom így a gondolataim is inkább e körül forognak, de amikor van lehetőségem akkor pl a Sport1-en azért megnézem a pool közvetítéseket is) Aki viszont igazán belekóstol abba, amit pl az első 20-as majd 30-as és így tovább break-ek elérése jelent örökre szerelmese marad ennek a játéknak.

Külföldön (a környező országokban is) elég nagy snooker élet van. Miért nem lehet ezt a sportot nálunk is úgy igazából felkarolni (pl: ISM által), hogy az emberek késztetést érezzenek minél jobban megismerni, megtanulni ezt a "sport"-ot akár nézőként, akár játékosként? Tapasztalatom, hogy a snooker-t igazán szerető emberek legtöbbjére lehetne építeni, hisz a játékból adódóan komoly, nyugodt, megbizható egyénekről van szó. Mindenféle korosztályban van azért nagyon sok ember, akik szerintem szívesen belefolynának egy ilyen jellegű közösségbe. (most már csak azok indulhatnak a BiliardArt-os versenyeken, akiket az ISM leigazol. Ez nagyon jó, de akkor nem maradjunk meg ennyinél hanem lássuk, hogy miért is van erre szükségünk, milyen “előnyei” vannak a szakág jövőjével kapcsolatban)

Magamról csak annyit, hogy kb 10 évvel ezelőtt kisgolyós pool szakágban játszottam de aztán különböző okok miatt kb 6-7 évig nem is vettem biliárd dákót a kezembe. Aztán egy hirtelen indíttatásból meg egy kialakult baráti társaság ösztönzésére ismét elkezdtem immár nagygolyós pool-t játszani. Ez kb 1-1,5 évig tartott és egy hirtelen elhatározásból áttértem a snooker-re. Ez kb 2,5 évvel ezelőtt történt. Azóta csak ezt játszom és imádom. Rengeteget olvasok róla, nagyon sok videó anyagom van (kb 40 kazetta) és megpróbálok mindent összegyűjteni ami fellelhető (mostani legnagyobb szerzeményem a most megjelent Ronnie O’Sullivan életrajzi könyv) Vettem egy komoly John Parris dákót (http://www.parris-cues.co.uk/) Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki már megérezte a különbséget a klubbokban lévő “olcsó” és egy igazán professzionális dákó között. Ég és föld! (Elég csak annyi, hogy a legtöbb profi játékos is ilyen márkájú dákót használ és nem véletlenül. Nagy élmény volt egyébként amikor Londonban személyesen találkozhattam a “nagy” Mr Parris-szel). Rengeteget gyakorlok és megpróbálom fejleszteni magam bár még azért nem vagyok egy nagy szám és sajnos a munkám miatt nem is igazán tudok úgy foglalkozni vele, ahogy kéne (legnagyobb break: 52, legjobb frame: 46+35 break egy frame-en belül egymás után. Persze mindkettő gyakorló meccsen és nem versenyen. Legnagyobb verseny break: 36) Nem baj, hajt a lelkesedés és úgy gondolom, hogy egy szakág szempontjából fontosak a “profik” mellett a nem annyira eredményes ellenben nagyon törekvő és az adott dolgot igazán szerető emberek is és különösen az utóbbiakat kéne vmilyen módon ösztönözni és támogatni minden az adott sportért felelős szervezetnek (erre valók pl a handy-cap-es vagy a vigaszágas versenyek. Jól van na! Be kell látni, hogy nem mindenki tud csukott szemmel, bármikor 1-2db 30 feletti break-et lökni minden frame-ben. Ez a jobbakat sokszor zavarja mert az Ő játékukat is lerontja, de vhol mindenkinek el kell kezdeni)

Szeretem, sőt imádom ezt a játékot és csak remélni tudom, hogy végre ebben is megindul valami az országban (évekkel ezelőtt tudtommal egészen komoly snooker élet volt azért nálunk is. Ld. BiliardArt-os Steve Davis látogatás, amikor egy maximális 147-es break is belefért a bemutatóba!). A magyar emberek annyi dologban kiemelkedőek a nagyvilágban. Miért ne lehetne ebben is esélyünk ha nem is a profi de legalább a világ amatőrjei között? Sajnos a jelenlegi állapot szerint, ha így folytatódik minden, ahogy eddig akkor szép lassan eltűnik az országból a snooker sport és megmarad klubszinten baráti körökben, pedig azért vhol minden játék sava-borsa mikor idegen emberekkel küzdhetünk meg színvonalas versenyeken és ott bizonyíthassuk be, hogy mi is jók vagyunk.