THOMAS S. KUHN:

Mit kell tudnunk - kérdezte Wittgenstein - ahhoz, hogy egyértelműen és minden vitát kizáró módon alkalmazhassunk ilyen kifejezéseket: "szék", "levél", "játék" stb.

Igen régi kérdés ez. Általában azt szokás válaszolni rá, hogy tudatosan vagy ösztönösen fel kell ismernünk, hogy mi a szék, mi a levél, mi a játék. Azaz meg kell tudnunk ragadni a tulajdonságoknak valamilyen együttesét, amely minden játékban és csak a játékokban közös. Wittgenstein azonban arra a következtetésre jutott, hogy ha adott a nyelvhasználat módja és annak a világnak a minősége, amelyre alkalmazzuk, nincs szükség a sajátosságok ilyen együttesére. [...] Egy korábban nem észlelt tevékenységgel találkozva azért használjuk a "játék" szót, mert az, amit tapasztalunk, közeli "rokonságban" van sok olyan tevékenységgel, melyet már megtanultunk e néven nevezni.

(A tudományos forradalmak szerkezete)