Bár aki oly tyúkeszű, hogy azt nem látja, hogy Amerika az emberiség legnemesebb eszményeinek jegyében és az egész szabad világ védelmében vonult be Irakba, annak nem is lenne szabad politikával foglalkoznia, sajnos éppen ezen Amerika-ellenes balfácánoktól hangos világszerte minden politikai fórum. Sokan vannak - kisstílű politikusoktól, struccpolitikát folytató finnyás széplelkeken, ostoba kisembereken, romlott lelkű gazembereken át Bin Laden jelvényes bolondokig ível a tiri-tarka koalíció -, de szerencsére az USA ellen soha sem lehetnek elegen. Emlékszünk még a jajveszékelésükre, nyefergésükre Jugoszlávia és Afganisztán előtt is. Most éppen az nem fér a tyúkeszükbe, hogy Amerika nem várja ölbe tett kézzel, amíg egyszer csak gombafelhő emelkedik valamelyik nagyvárosa felett. 2001. szeptember 11. után új időszámítás kezdődött az emberiség történetében. A szabadság, a demokrácia, az emberiség ellenségei megmutatták, hogy mire készek és képesek. Nem lehet többé illúziókba ringatni magunkat: ha ezek kezébe egyszer tömegpusztító fegyverek kerülnek, gondolkodás nélkül bevetik azokat a békés lakosság ellen. Amerika vezetői végre belátták, hogy a globális terrorfenyegetettséggel szemben szisztematikus harccal kell felvenni a küzdelmet, nincs idő a további lacafacázásra. Ha pedig ebben önvédelmi harcban az ENSZ, a nemzetközi jog vagy bárki vagy bármi kerékkötő lesz, az magára vessen. Majd megtapasztalja, hogy hol lakik az Atyaúristen.

Amerika a 80-as évek végén egyetlen puskalövés nélkül egymaga megnyerte a hidegháborút. A volt szocialista országok népei számára meghozta a szabadság és a jólét lehetőségét. Az emberiség feje fölül elhárult a nukleáris apokalipszis veszedelme.
Amerikának nem sok köszönetben volt része mindezért. A világ gyorsan napirendre tért a változás fölött, alig vesztegetve szót a tényre, hogy az embertelen kommunista rendszer az USA által, a szövetségesi vonakodás ellenére is diktált, mindenfelől bírált – emlékszik még valaki a Pershing rakéták európai telepítése, vagy az MX rakéták hadrendbe állítása elleni milliós „béketüntetésekre”? - fegyverkezési versenybe roppant bele, s tűnt el a történelem süllyesztőjében. A kollektív tudat szerint a Szovjet Birodalom csak úgy magától szépen jobblétre szenderült.

Aztán röpke egy évtized múlva ez az USA már a modernizáció- és szabadságellenes antiglobalizációs globális idiotizmus fő céltáblája. (Akárcsak a még csupán feltételezett globális felmelegedést minden bizonyíték nélkül antropogén eredetűnek hirdető ökofanatizmusé.)
Felszabadította Kuvaitot? Véget vetett az etnikai tisztogatásoknak a volt Jugoszláviai területén, megdöntötte Milosevics diktatúráját? Felszámolta a tálibok barbár rémuralmát Afganisztánban? Felszabadította az iraki népet Szaddam igája alól? Ugyan, kérem, csak az olaj, a fegyver-lobbi, az újraválasztás és a világméretű terjeszkedés áll a háttérben – hallik a babonák, az összeesküvés-elméletek, a paranoia oldaláról. Az persze fel sem merül bennük, hogy háború más egyébről is szólhat.

Az túl bonyolult lenne nekik.