Bocsánat. Kifelejtettem valamiket, nagyon be lehettem baszva, mert nem emlékszem mi lett a gyíkkal. És hogy eshetett meg, hogy Robi, pont Robi, pont Ő vert meg a Vadászkürtben. Pedig Robi legendás mozdulatsora a következő, ha valaki esetleg nyomdokaiba szeretne lépni és velemi is játszani:

Álljunk be az asztal mögé fontoskodó arccal. A dákót fektessük jobb alkarunkra, mint kacsvadászok a sörétest. Fürkész pillantásunkkal pásztázzuk az asztalon elhelyezkedő golóbisokat (A jobb kezünknél ziccerben álló golyót ne vegyük észre). Mindeközben ügyeljünk arra, hogy EGY FÉL POGÁCSA MINDENKÉPPEN TÖLTSE KI ARCBERENDEZÉSÜNKET! Bal kezünket tegyük a szövetfelületre, és mutassunk vele fityiszt. A fityisz közé dugjuk be a dákó vékonyabbik felét. Ne lepődjünk meg, ha nem csúszik, ez part of the fun. Mozgassuk a dákót előre-hátra, nem megfeledkezve arról, hogy kis technikai trükkel jobbra-balra, haladók fel-le amplitúdót is bele tudnak vinni a lökésbe. Erős koncentráció közben hajtsuk jobbra a fejünket. Húzzuk össze a szemünket, fókuszáljunk az előttünk levő feladatra. A lökés előtti pillanatban realizáljuk, hogy a piros golyóval akartuk meglökni a fehéret. Kis félmosollyal kiegyenesedünk, és átpozícionáljuk magunkat a fehér mögé. A lökésünk méterekkel kerüli el az eredetileg célzott lukat. Szomorú mosollyal induljunk el kólásüvegünk felé. A közönség erősődő morajlására, és "huwazze, mekkora kibaszott mák" kiáltásokra forduljunk meg, és realizáljuk, hogy a golyónk 86 fal és 32 golyóérintés után, gellert kapva beleesik egy lukba (amely véletlenül sem az eredetieg megcélzott). Kicsit ünnepeltessük magunkat, tegyünk úgy, mintha ez lett volna az eredeti szándékunk, majd a mozdulatsort kezdjük elölről.
Eh! Hát igen. Így biliárdozik ő. Intuícióból mintegy.