no, akkor nincs is olyan nagy gond. pillanatnyi depresszio talan, el fog mulni. amugy ha a gyereked olyan mint en, akkor tenyleg igaz lehet az, hogy csak azert kotodik hozzad, mert nyomod neki a zset. mas esetben nem tudom elkepzelni, en pedig valoszinuleg meglehetosen ritka allatfaj vagyok.

igen, a 2. pontra gyanakszom en is, az elmebetegseg fogalma valoban tulmutat a jelen helyzeten, mivel a problemat meg tudom fogalmazni, felismerem. kerdes, hogy hatekonyan tudom-e kezelni, avagy sem.

ketlem azonban, hogy - amellett hogy maximalis tiszteletem es nagyrabecsulesem a tietek - az altalam felvazolt helyzet igy a forum keretein belul orvosolhato lenne.

tulajdonkeppen nem allitom 100%-os bizonyossaggal, hogy valoban ki akarok kerulni ebbol a korbol. mi a varhato hozam? tokearanyos-e a megterules? mekkora annak az eselye, hogy a helyzet rosszabb lesz a jelenleginel, teszem azt, rajovok hogy igen, valoban valtoztatasra van szukseg, de valami hiba miatt balul sul el, nagyobb kart okozva ezzel.

ezek olyan kerdesek, amelyek nagy valoszinuseggel nem valaszolhatok meg ugy, hogy annak eredmenye megnyugtato legyen, igy inkabb csak maradjunk annyiban szerintem, hogy helyzetjelzest adtam, latjatok hogy mi a veg, s ha meg nem tartotok itt, akkor panikra semmi ok. igaz ha itt tartotok, akkor sincs, mert akkor mar a panik nem racionalis cselekves.