Másodjára, ugyancsak villamoson ülve, azonnal felismertem az A... téren délben. Így volt időm megjegyezni ruházatát (barna mokaszin, fehér zokni, piros, talán dzsörzé, nadrág, piros pulóver, fehér blúz), és felfigyelni arra a néhány ősz tincsre a halántékán. Arca inkább nem szép, mint rút. Mosolygott, aztán tenyerébe temette állát, mintha sírásnak gyűrkőzne.

Amennyire aljasságom megengedte, arra gondoltam: milyen jó, hogy tavasz van, és melegedik az időnek az ő járása.