Nagyon nem egyedülálló helyzet (lásd a 37-es hozzászólást), minapában és minapság, tehát csekély időtávolban kétszer is elutaztam villamossal a A... tér mellett. Mindkétszer délben.

Először az asszonyról, aki negyven körüli lehetett, részletes leírást ruházatáról, külleméről rögzíteni nem sikeredett elmémben, hiszen annyira magára vonta érdeklődésemet az, amit az arcával meg a tenyerével művelt pár másodpercig.

Ottan ült a megálló műanyag stokedlijén, tenyerébe támasztotta arcát, amelyen szélsőséges érzelmek ráncolódtak: sírvafakadó rezdületlenség és fennkölt öröm, így, egymás után.

Aztán ment tovább a villamos, velem a D... tér felé.