Szia ixix!
Tudod, hogy az 1 az bizony misztikus szám, nehéz úgy kezelni egy mágnest mint 1 mivel két pólusa van. Tehát nehéz az egyik pólusnak a másikat elfogadni. Nyilván nehezebb annál mint önmagát. A Selbs alapvetően jó. Az emberek szeretik, ha jónak mondják Őket...ezért a Selbsttel azonosulni könnyű. Ellenben a másik az árnyék a félelmettes és gonosz. Illyennek nem szeretnének látszani az emberek. Az árnyék az bennünk amit szégyelünk, titkolunk. Ezt elfogadni sokkal nehezebb, a nehézség foka a katartikus érzések növelésével jár, amennyiben sikerrel járunk és az individuáció folyamatában a jót összeadjuk a rosszal. Ez a legnagyobb kihívás...egész életedre szól.
Sem az anima sem az animus nem archetipusos. Két lelki tényező. A férfiben az anima jeleniti meg álmai asszonyát, mig a nőknél az animus a fehérlovon járó herceg. Ez utóbbi pl. archetipusos mint az öreg bölcs vagy a piros ruhás hölgy, a vén anyó. A megvilágosodás csak úgy mint az isteni érintés többször ott van...esetleg nem vesszük észre...de mindkettőből töbször is részesülhetünk, álltaluk egyre telsebbé válva, közeledve teremtőnkhöz, ami mindig az ember legfőbb célja, mint ahogy a teremtő is közelít felénk. A lélek evolúciója a megvilágosodások láncolata.
Most a brahmista irányba azért nem reagálok, mert maga Jung sem foglalkozott ezzel a vonulattal.
Ő inkább a Tao és a Budhizmus (tibeti nagyszekér) tisztelője volt, természetesen keresztyéni mivoltáról soha meg nem feledkezve. De tudod mindig a nehezebb úton járók akik példát mutatnak. A Via Dolorosa sem volt 2000 évvel ezelőtt kikövezve...

bucsom.