(OFF: Ha már nagy az átfedés a túratopikosok és az "itteniek" között, én is írok - bár nem vagyok "kocka" [hanem kommunikáció szakos] ON.)

Szép és igaz... Akkor is, most is. A második kedvenc magyar költőmtől az egyik legkedvesebb versem.
Más: nem tudom, hányan olvasták már Omár Khajjám műveit (nekem Burns mellett ő a világirodalmi kedvencem), de melegen ajánlom mindenkinek. Maga Khajjám tökéletesen beillik a topicba, mivel a XI. század egyik legképzettebb csillagásza és matematikusa volt, de nem "kocka", mint az alábbiakból kitűnik:

XXVII.
"Hallgattam én is, ifjan, és sokat,
vitázó Szenteket s Doktorokat:
Körűlmagyarázták a Semmit is,
de sose lettem tőlük okosabb.

XXVIII.
És vetettem velük Bölcs Magvakat,
nőjj, szép Vetés: izzadtam napra-nap;
és minden Aratásom ennyi lett:
"Mint Szél, jöttem, s eltűnök, mint a Hab."

XXIX.
Jöttem a Mindenségbe, röpke Lélek.
Honnan? Ki tudja! Tengve-lengve élek.
Miért? Ne kérdezd. És mint Szél a pusztán,
csak imbolygok, nem tudva: hova térek."
......
(Omár Khajjám: Rubáíyat XXVII.-XXIX. Ford.: Szabó Lőrinc)