tényleg az a legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy ismerjük a helyeket, fejeket, meg egyáltalán a meghatározó hangulatot, aki a kilencvenes években volt huszonéves, annak ez pláne jó kis nosztalgia, csak ettől nem lesz jó az egész. A happy end meg természetesen nem az ilyen könyvek sajátja, egyébként is érezhető volt, hogy nem lesz semmi drámai csúcspont vagy lezárás