Kedves Skorpió!

Biztos, hogy voltak '56-ban ronda dolgok is - de a francia forradalomban is. (Hány ártatlan embert fejeztek le pusztán a származása miatt, Fouché rendőrminiszter ténykedése, stb.) Mégis, mindezek dacára a franciák óriási lelkesedéssel ünneplik meg és a világon majd' mindenki az emberiség történelmének nagy, előrevivő eseményét látja benne.
Ugyanez a helyzet '56-tal. Persze van egy-két különbség is: '56-ban egy-két ávóst akasztott fel a tömeg, 1792 körül több ezret nyakaztak le. Az utána következő restauráció során pedig fordított volt a halyzet: '57 és '63 között vagy 300 embert akasztottak fel politikai okból (köztük sok olyat is, aki bizonyítottan egyszer se sütött el puskát, sőt, életeket mentett, mint pl. Tóth Ilona orvostanhallgatónő). A Bourbon restauráció nem volt ilyen véres - amennyire történelmi ismereteim alapján el tudom dönteni. (Még egy kis összehasonlítás: Az egész Horthy-korszakban 2 politikai indítékú halálos itélet született: a statárium idején fegyverviselés miatt elítélt és kivégzett Sallay és Fürst esetében.)
Nem nacionalista túlzás azt mondani, hogy akárcsak 1789, 1956 is mérföldkő volt a világtörténelemben: ez volt az első koporsószög a moszkovita kommunizmus koporsójában. Ami a nyugati értelmiség véleményét illeti: 180 fokos változás állt be benne, mikor látták az oroszok fellépését. A francia értelmiség jó része pl. az '50-es évek elején Sztálin híve volt - '56 után viszont óriási kommunistaellenes tüntetések zajlottak le Párizsban.

Ami a rablásokat illeti: biztos volt olyan is, de én - részint ismerőseim, rokonaim beszámolói, részint akkori prominens résztvevők (jobb- és balodaliak) visszaemlékezései alapján olyasmit hallottam, hogy a betört ablakú üzletekben semmihez sem nyúltak, a kitett segélygyűjtő kosarakból nem vitték el a pénzt, stb.

Miért csak a negatívumot kell hangsúlyozni, miért nem lehetünk büszkék egy olyan eseményre, amit akkor az egész világ tisztelt és csodált?

Géza