A film _lehet_ művészet, nem erről van szó; meg nem is arról, hogy valaki bekerül az irodalomtörténetbe - ezek egyértelmű dolgok.
De ha az irodalomtörténeti, művészfilmbe beleírt ember egyúttal az öngyilkos anyám is, akinek a halálát egészen sohasem sikerül feldolgoznom, akkor nem biztos, hogy könnyedén veszem. Sebeket tép fel ez a film. És be is mocskol sok mindent, amihez a külvilágnak nem lenne szabad hozzáérnie (de persze hozzáér, mert irodalomtörténet van)