Abban lehet, hogy igazad van, egy esetböl, mégha az elég meghatározó is, felelötlenség levonni általánosságokat.
Megint csak egy egyetemi példával hozakodom elö. Orbán mániákusan szeret sielni, és idén részt vett családostól a BME ausztriai sítáborában. Hogy miért ragaszkodik annyira a BME sítáborához, azt nem tudom, de én ott öt egy normális, a harmincas évei közepén levö, nagyon értelmes embernek ismertem meg. Mint embert, nagyra értékelem.

De mint politikust, azóta az 56-os ünnepség óta, hát, finoman szólva...
Persze nem csak az az egy ünnepség váltotta ki belölem azokat a többek által is kritizált bevezetö mondatokat. Hanem az elmúlt 9 hónap... Mindenestöl.
Még egyszer visszatérnék arra a bizonyos tapsviharra. Biztos sokan emlékeztek arra, amikor 94-ben, a választások elött, az akkor már tuti vesztésre álló MDF választási naggyülést tartott a Fradi stadionban. Boross volt a vezérszónok, meg Antall felesége. Na, akkor, Boross egy mondata után, amit a tömeg nagy tapssal üdvözölt, Boross felemelt kezekkel, olyan "áldásom rátok" mozdulattal fogadta a tapsot. Kb., mint a pápa szokta a tv-ben. Nos, a két tapsjelenet között nagyon nagy volt a hasonlóság.

Az 56-os véleményem meg továbbra is fenntartom, szerintem az akkori forradalmárok 90%-a minden tekintetben hös volt, de 10%-a csak közönséges tolvaj.