Sziasztok!

Valóban, locsolkodni voltam, és elnézést, hogy nem dugtam ide a képem napok óta. Ugyanakkor mindenkinek boldog nyulat igy utólag is :)

A térképet rögtön megnézem, és még a mai napon (inkább délután) felrakom!

orbánviktor : Azon túl, hogy soha nem értettem, miért választ valaki magának egy még élö, és közismert személyiség nevét, részben egyetértek a hozzászólásoddal, söt, az anti-topic hozzászólások közül az inteligens, udvarias formába tartozik. :)
Sarti valóban egy "kis, poros falu", de engedd meg : nekem ez iszonyatosan tetszett! :) Mikor 5 éve ott voltam elöször, az fogott meg, hogy mintha egy lakatlan szigetre értem volna. Az öreg nénik, bácsik ott ültek a kis házaik elött, integettek, ha arra sétáltunk. Akkor még kb a mi buszunk volt az egyetlen turista-osztag ott, szóval eltelt 2 nap is, mire magyar hangot hallottunk. Halászemberek hozták a halat a tengerröl, mások kenyérért, zöldségért mentek, szóval tengették a -számunkra kicsit egyszerünek tünö, de a maga nemében csodálatos életüket. Engem nem vonz az Ibiza jellegü bulis, diszkós, hangos, rikoltozós, részeg duhaj fiatalokkal zsúfolt "tengerpart", mert már magam is épp, hogy elmúltam negyedszázados, - vess meg - de kicsit maradi vagyok ebböl a szempontból.
Én ha egy évben egyszer (bár hálistennek az utóbbi idöben inkább 2x) megengedhetem magamnak, hogy kilépjek Alföldünk - bár Petöfi után szabadon : gyönyürű - laposságából, és leutazzak a tengerre, akkor ott vizet, gyönyörü élövilágot, mediterrán erdöket, kis apró, "mosolygós" falukat szeretnék látni. Kicsit szomorú talán, de még sokszor az épitészeti, kultúrális és müemlék jellegü dolgok sem érdekelnek. (annak ellenére, hogy félig épitész vagyok, festek, és valláskúltúrát is tanultam)
Ahogy az elöttem szóló is emlitette : ahány ember, annyi elvárás, értékrend és érdeklödési kör. Én voltam Korfun is, ahol már kicsit "pezsgöbb" az élet, hajnal háromig orditoztak a szomszéd lebujban, karaoki cimszóval. Dübögött az egész falú, roma lányok tukmálták kissé eröszakosan a rózsát az emberre, sörösüveg és szemét boritotta el a "falut". Menekültünk. 2 hétig voltunk, hálistennek unokabátyámékkal (bár ök utánnunk jöttek, egy másik faluba), de 1 hétig motort kölcsönöztünk, másik héten az ö általuk bérelt terepjáróval mentünk 4-esben. Körbejártuk a szigetet, gyönyörü volt. Olajfaligetek, füves hegyoldalak, folyó, patakvölgyek suhantak el mellettünk, néha a kismotor nem birta az iramot hegynek felfele, csak lépésben. Megálltunk egy villámsúlytotta és leégett malomnál egy hegyoldalban, még ott voltak a 4 méter átméröjü malomkövek. Ha faluba értünk (közép-korfu!) akkor ott hétköznapi, falusi görögök fogadtak minket, s bár volt kávézö, meg vendéglö, mégsem a többi turistát kellett csodálnunk, hanem a teraszról a szomszédos domboldalra nyiló kilátást.
Engedj meg egy ellenvéleményt végül : Görögország tengeri vidéke számomra a legcsodálatosabb rész a világon, amit semmire nem cserélnék el - egyenlöre. Mivel nem jártam Törökországban, és még sajnos sok helyen a Földünkön, természetesen véleményem megváltozhat. Söt, ha úgy van, ahogy mondod, lehet, hogy nemsokára Törökország lesz az aktuális kedvenc. Viszont mivel elsö tengeri élményeim Görögországhoz füznek, számomra mindig is egy gyémánt lesz, és itt marad a szivem csücskében. Még ha kicsi és poros is némelyik falu.