Nos, ha itt már nem lehetséges elbeszélgetni a témáról, hadd mondjam el a véleményemet...
Szóval, meg kell, hogy mondjam, egy jó idő óta a BKV-t használom utazásra. Ez eddig a 2-es Metro és az 59-es villamos(a Moszkva térről indul a Farkasréti Temető irányába) igénybevételével történt.
Sok mindent tapasztaltam "utazásaim" alatt. A metrón, érdekes módon nem tűnt föl soha, hogy ki-mindenki keresi-provokálja-harcolja ki az ülőhelyét, ugyanis ott túl sokan voltunk, mindig is...
De: az 59-es végállomása, az már más... Ittt meglepő tapasztalatokhoz jutottam, s ezeket némi derűvel figyeltem:
- a SZÍNJÁTÉKOK, melyek pilanatnyi sikerhez juttatják a játékost, aki elég merész, hogy mindennapi gyakorisággal eljátssza a szerepét...
Felszállok a villamosra, mindenkinek van BŐVEN ülőhely, de a jármű lassan megtelik. Tudva lévő, hogy a viszonylat pillanatokon belül elindul.. Ekkor a járművünk felé FUTÓ(igen, futólépésben közeledő) idős hölgyre leszek figyelmes, kezében két cekker, telepakolva, láthatólag igencsak JÓ egészségnek örvend, mert jól bírja a tempót... Akkor ér a villamos lépcsőjéhez, mikor még semmi csengetés, figyelmeztető jelzés el nem hangzott...
S ekkor következik a SZÍNJÁTÉK: a villamos lépcsőjéhez érve SZINTE megtántorodik; zihál, rosszul van, nem találja a felfelé vezető utat a néhány lépcsőn! Majd kisvártatva jobban lesz: cekkereit mindig egy-egy lépcsőfokkal feljebb téve MÁSZIK felfelé, olyan ziháló hangokat produkálva, melyek igencsak valószínűtlenné teszik az iménti sportteljesítményét: valszeg a Fény-u-i pictól rohant oly kitartóan, hogy a villamost elérje... De az előadás folytatódik: ehhez képest a "Hattyú halála" kabarétréfa lenne egy Karinthy-esten!!! Halálán VAN!- mondhatnánk, de szó sincs erről! Ugyan a rosszul-levés minden tünetét egyszerre produkálja, de már körbe-körbe pislant, hol talál "vevőt" a színielőadás hatására.. S tényleg, ketten-hárman, a tapasztalatlanok közül, szinte felpattannak, hogy illő segélyben részesítsék a nyomorultat... Aki "királynői keggyel" elutasít egy helyet, valszeg mert az nem ablak mellet van, majd DÖNT: odaül az ablak mellé, egy, már felállt balek helyére... Persze minden baj megszűnik, zihálás, halálfájdalom megszűnik, s némi kevés másodperc múlva, már Ő néz végig ÖNELÉGÜLT komolysággal az arcán, azokon az öregeken, akik nem voltak hajlandóak erre a mindennapi játékra...
Nos egy-két balekség után én már soha többé nem vagyok vevő az ilyen sportos "nagyikra"....
A másik dolog, ami rendkívül felbosszant, ha én ülök, s felszáll 2, vagy több idős hölgy, s a fejem fölött kezdenek el alkudozni, hogy melyikük szólítson fel a helyem elhagyására... Ebben az esetben még egyszer sem adtam át a helyem, s nem is fogom...
Azonban: Minden, láthatóan tényleg nehezen létező, rosszul lévő, betegnek látszó, vagy kimerültnek látszó embernek azonnal átadtam a helyem, ha alkalmam volt rá(mert rajtam kívül is vannak, igenis vannak udvarias és figyelmes emberek, fiatalok és idősebbek is - csak nem kell őket a fent idézett "színházzal" etetni, arra úgysem állunk fel).
Ez a véleményem a témáról, ha egyáltalán van még itt a környéken hozzászóló...
dongenaro
