Kissé magamhoz térve a tegnapi sokkból elgondolkoztam 1 – 2 dolgon.

Ez a vereség végül is törvényszerű volt.

Nézzük sorjában:
Van egy csapat, amely végigveri a mezőnyt ősszel, majd felső nyomásra kénytelen végig szenvedni egy iszonyatos tavaszt, maguk elé engedve egy olyan együttest, amelyet korábban kétszer is elvertek. A közvélemény röhög rajtuk, megy a zrikálás a sajtó és a szurkolók részéről, pedig csak a hülye nem látja, hogy mi folyik a háttérben. A szezon kínlódva véget ér.
Kezdődik a következő. Ígéretek a vezetők részéről, ismét egy jó ősz, majd jön az újabb parancs. A játékosok önbizalmukat vesztik, a csapat küzdő szelleme egyenlő a nullával, oda a becsület, minden. Képtelenség úgy tartani egy formát, hogy: holnap jól játszatok, de jövő 7en kapjatok ki!

Aztán amikor tényleg nyerni kéne a játékosok azt mondják magukban: csessze meg magát az egész vezetőség, ma is kikapunk!

Mert mi a helyzet? Ha elküldenek kiterítjük a szennyest, és kész.

A morálról még annyit: egy játékosunk sem vitatkozott a másikkal, ekkora hibák után és látszott az arcukon, hogy nem érdekli őket az egész.

Persze ez csak magánvélemény.

HAJRÁ MTK!!!!