Jeszenszky Géza: Atlanti szövetség vagy "Lovas Nemzet"

Mindazoknak, akik csak a Magyar Nemzet című lapból tájékozódnak

Április 10-én késő este írott, személyes ismerőseimnek és egy vitakörnek küldött levelemet nemcsak az első lelkesedés diktálta, hanem az a felelősség, amivel barátaimnak, a magyar polgárságnak, az Antallt tisztelő embereknek tartozom. Aggasztott és aggaszt, hogy az elmúlt hetekben ezek közül az emberek közül sokan egy olyan Amerika-ellenes világhangulat hatása alá kerültek, ami az amerikai politika kisebb és nagyobb hibái ellenére erkölcsileg nem indokolt, politikailag pedig igen káros. Ez az irány egy olyan táborba sodorhatja a magát hol polgárinak, hol nemzetinek, hol jobboldalnak nevező személyeket, amivel nem vállalhat közösséget egy valódi konzervatív, egy szeretetben gondolkodó keresztény, egy igazi magyar demokrata. Az ilyen emberek meghallgatják mások véleményét, érvekkel vitáznak, és mindig arra is gondolnak, mi szolgálja nemzetünk javát.

Életrajzom nyitott könyv, nem kell helyette régi politikai ellenfeleim torzításaihoz folyamodni. Aki ellen az 1956-os forradalom melletti 1957. október 23-i iskolai tüntetés miatt eljárás indult, akit két évig miniszteri utasításra nem vettek föl az egyetemre, aki az első lakiteleki sátorban ott volt és az MDF alapító tagja, az nyugodtan publikálhat a Népszabadságban, azt nem kell félteni a baloldal csábításaitól.

Nagyon sokan vagyunk ebben az országban, akik a "Magyar Nemzet" című napilapot polgári és nemzeti, a külpolitikában indulásától atlantista irányvonaláért tartották nagyra. Én tevőlegesen is dolgoztam ennek az iránynak a megtartásáért, a legsúlyosabb politikai támadások értek ezzel az irányvonallal kapcsolatban a magyar Országgyűlésben mondott szavaimért. A lap a "Napi Magyarország"-gal történt egyesítés óta egyre inkább letért erről az útról, sőt egy éve egyenesen szembe megy vele. Míg a belpolitikában a radikális hang csak ízlés kérdése és eredményessége vitatható, a külpolitikában a puszta célszerűség oldaláról nézve is érthetetlen az Amerika, sőt Nyugat-ellenesség. A pesti szóbeszéd már új nevet is adott az újságnak: "Lovas Nemzet." Ez az irányvonal a legfeltűnőbben az iraki háború során mutatkozott meg s odáig fajult, hogy a MN Online Thürmer Munkáspártjának az állásfoglalását közölte, ami alig különbözött a lap néhány vezércikkének vagy publicisztikájának az irányától. Ezzel hozzájárult a magyar középosztály és a polgári és nemzeti értékekre fogékony ifjúság egyoldalú tájékoztatásához. E cikkekből csak az maradt ki, hogy a háborúellenes nyugati tüntetésekben a sok jó szándékú ember mellett a szervezés, a vezetés általában a régi baloldal, sokfelé az anarchisták kezében volt, míg az európai "mainstream" konzervatívok, jobbközép erők Amerikával tartottak a francia-német-orosz trió ellenében. Az iraki diktatúra hirtelen összeomlása is megmutatta, mennyire téves volt a Nemzet hangneme e konfliktussal kapcsolatban. Ez indított elektronikus levelem megírására.

A továbbiakat Lovas István alantas, ellenem régi politikai ellenfeleim elfogult hangnemű megnyilatkozásait felhasználó írására másnap elküldött válaszom tartalmazza. Kifejezett kérésem ellenére Liszkay főszerkesztő a mai napig nem nyilatkozott az alábbiak közlésével kapcsolatban:

"A radikális jobboldal, másként a jobboldali radikalizmus hangadójának a lapjuk április 12-i számában engem megtámadó cikke jelzi, hogy érzékeny pontra tapintott "A győzelem napján" c., a felületen Amerikával és Irakkal foglalkozó, de alapjában véve a hazai politikai gondolkodás bizonyos tendenciáival kapcsolatos aggodalmaimat tükröző írásom. Az is sokat mond, hogy Lovas István egyetlen ellenérvet sem hoz fel az abban foglaltakkal kapcsolatban, ehelyett személyes becsületembe igyekszik gázolni, a találó angol szóval a "character assassination" műfaját gyakorolja.

A témához semmi köze nincs annak, hogy kik és mit írtak a Népszava c. lap minapi számában, de annak sem, hogy 1999-ben az ún. magyar Pulitzer-díjról írott és ellopott, majd a sajtóban leközölt magánlevelem kapcsán milyen támadásokat kaptam a baloldali médiában."

Ezek szerint nem is volna mit válaszolnom Lovasnak, aki egy régi személyes ügy, külügyminisztériumi alkalmazásának elmaradása miatt különösen haragszik rám. De tartozom azzal a Magyar Nemzet című lapnak, amelynek törzselőfizetője vagyok, és még inkább a lap olvasóinak, hogy elmondjam: pár hete az érlelődő iraki konfliktusról írtam egy elemzést - ami meglehetősen beigazolódott. Közlésre kínáltam a Magyar Nemzetnek, de a főszerkesztő válaszra sem méltatott. Mostani levelemet elektronikus levél formájában küldtem meg több magánszemélynek, valaki továbbküldte az MTI-nek, s ott azt megkérdezésem, engedélyem nélkül közzétették. Panaszomra visszavonták, így vált lehetségessé, - de a történtek után kötelességemmé is -, hogy nyilvánosságra került gondolataimat némileg kibővített és moderált formában a sajtóban megjelentethessem. Lelkiismereti ügy számomra, hogy a magyar társadalomban Amerikával kapcsolatban ne alakuljon ki egyoldalú torzkép, s hogy alapvető nemzeti érdekeinkről sem külpolitikusaink, sem a tágabb közönség ne feledkezzék meg.

Örömmel tölt el, hogy írásomra igen sok, döntő többségben egyetértő választ kaptam itthonról és tengerentúlról egyaránt.

Az iraki helyzeten túltekintve a jelenlegi kormány ellenzékének át kell gondolnia, hogy a külpolitikában jelenleg mi a magyar nemzeti érdek, hogy kikre számíthatunk és kiktől kell tartanunk. Hadd idézzem Sallustiust: "Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok." Önzetlen barátok, kivált a politikában, nincsenek, de jól megválasztott döntésekkel, az érdekek egyesítésével biztosíthatjuk, hogy a nemzetünk előtt álló próbatételekben ne legyünk egyedül. Akár tartós marad a most kibontakozott orosz-német-francia együttműködés, akár nem, ez a kombináció számunkra figyelmeztető. Szerencsére nemcsak Amerika, de számos európai ország, többségükben jobbközép vezetéssel, szemben áll ezzel és továbbra is a szoros atlanti kapcsolatok megőrzését akarja. Itthon a megfelelő döntéseket a vezetők csak akkor tudják meghozni és képviselni, ha támogatóik a fentiekkel tisztában vannak. Ezért írtam és jelentettem meg ezt az "atlantista" levelet.

www.gondola.hu