Egyszer nem hagytam szó nélkül a közönyösséget. (Na nem csak 1x)
Egy kismama szállt fel a buszra. Egy ovodás korú kislány, egy karonülô kisbaba, egy meg a pocakjában. A terhesség vége felé járhatott már. A többi utas kb. 30 és 90 között, többségük középkorú. Senki nem állt fel.
Ekkor én, jó hangosan:
- Ha gondolják, korházzá nyilváníthatjuk a buszt. Úgy látom, itt mindenki halálos beteg.
Sajnos senki nem tudot magyarul, mert semmi nem történt.
Az-az mégis. A kismama elpirult kissé.