Én nemmel szavaztam, annak ellenére, hogy az a véleményem, csatlakozni kell jövőre. Hogy miért, a legjobb megismételni, amit egy másik beszélgetésben irtam.
Tehát a protestszavazás.
Először is, mielőtt még valaki nekemtámad, hogy ne az EU-csatlakozási szavazáson próbálgassam: ez az ellenérv nem jogos, három okból:
Az egyik ok, hogy minden szavazás szavazás, ha nem tekintjük szavazásnak, akkor a jövőben is ilyen részvételi arányok, ilyen mértékű döntéslegitimitás lesz belőle, amit most láttunk (az egyéb lehetséges komplikációkról most nem beszélnék). A másik ok, hogy ez a népszavazás, ezzel a kampánnyal, felkészüléssel és korménypolitikával különösen jó alkalmakat adott protestszavazásra és átgondolási lehetőséget. A harmadik, ami vehemensek számára a legnyomósabb érv lehet, hogy a "nem" esetleges győzelme utánra - aminek valódi vita esetén is nagyon kicsi lett volna az esélye - a magyar jogszabályok lehetőségeket nyitnak az újraszavaztatásra.
A protestszavazatokról egy hozzám meglehetősen közeli esettanmulmány: én például nemmel szavaztam ami igent jelentett. Ha úgy éreztem volna, hogy a nem szavazatom a legkevésbé is veszélyezteti a 2004. májusi EU-csatlakozást, akár fogcsikorgatva is igent húztam volna be. Ehelyett fogcsikorgató nem lett az eredmény - tiltakozó szavazatot sohasem jókedvében ad le az ember.
Elméletben úgy néz ki a dolog, hogy a szavazáskor minden igenben van valamennyi nem is, és minden nemben van valamennyi igen. Ha nem igy döntenénk, egész biztosan nem volnánk európaiak, mert nem volnánk demokraták - a demokrata ugyanis mérlegeli a döntései következményeit. Nincs olyan döntés, aminek csak negativ, vagy csak pozitiv következményei lennének.
Ezzel az alapigazsággal azonban még nincs mindenki tisztában, vélhetően nem is lesz, de nyilván nagyobb számban válunk valódi demokratákká a jövőben.
Nálam úgy nézett ki a dolog, hogy az igennek jelen körülmények között olyan magasra nőtt a nemtartalma, hogy végül a szavazólapra nem került. Nem részletezem, hogy miért, máshol és mások is leirták, de persze beszélhetünk róla - szerintem fogunk is még sokat -, hogy miért. Csak cimszavakban: mindenféle emberi diskurzus hiánya, rendőrségi intézkedések a "nem" kampány részvevői ellen - ez sért akkoris, ha valószinűleg velük nem értek egyet -, egy csorozat egyéb rendőrségi intézkedés után, a kampány minősége, a csatlakozási szerzádás tartalma és a kormány EU-felkészülési politikájának tartalmatlansága, benne a felesleges EU-balfékeskedés az iraki háborű körül, az európaiság nyilvánvaló baloldali kisajátitási kisérletei - mindezek, és más tényezők vezettek ahhoz, hogy most nemmel szavazzak, és az igen szavazatomat tisztelettel boritékoljam szükség esetére.
Igy tessék elemezni a nem szavazatokat, kedves feleim: ha nincs valódi közbeszéd, fogalmad sem lehet arról, mekkora például egy nem igentartalma - adott esetben akár meghaladhatja a 100 %-ot is, mint az én esetemben. Remélem, vitára és nem köpködésre fog provokálni a következő megjegyzésem: jóemberünk, Péter, azt mondja, bajaikra a gyógyirt megtaláljuk az EU-ban - hát, Péterkém, én már akkor ott kutattam, amikor te még Moszkvában kerested azt a gyógyirt, és te még ott is megtaláltad, meg emitt is - de nehogy ezt most elintézzük egy-két baráti szó nélkül.
Igy tessék elemezni egyébként az igen szavazatokat is: vajon mekkora rész volt azokban is a nem? És legfőképp a távolmaradó többség "szavazatait" tessék elemezni, mennyi volt benne a nem és mennyi az igen, és mi lesz még ennek a gyászos részvételi hányadnak a "gyümölcse", amikor majd, későn, eljutunk a valódi vagy legalább a majdnem-valódi vitákhoz?
