Mint idősebb korosztályhoz tartozó, de még nem "roggyant" mondom:

1./ Az idős emberek közül nagyon sokan reumásak, ami betegséget a fiatal korosztály - hála Istennek! - nem ismeri. Ez végtag- és derékfájdalmakkal jár. Külső látható jelei nincsnek. Nekem is van - 35 éves korom óta -, de nem annyira problémás, hogy ne tudjak álldogálni. Ezért mindig átadom a helyem olyan idős embernek, aki láthatólag nálam idősebb, mert feltételezem, hogy ő (is) reumás - és jobban, mint én. Más bajokról (műtét stb.,) nem is beszéltem...

2./ Valóban ellenszenves jelenség, hogy idős nők csörtetnek az ülőhelyért. Bár mennyire is visszatetsző ez, az esetek túlnyomó többségében itt is a reuma áll a háttérben.

3./ Nekem sem szimpatikusak a kifestett idős hölgyek, de nem is arról van szó, hogy tetszik-e vagy nem tetszik. A rúzs nem mankó, attól még lehet valamiféle baja, ami az álldogálást nehezíti.

4./ Nekem sem szimpatikus, hogy a megtelt kocsiba a végállomáson beszáll egy idős ember és az ülőhelyeket fürkészi. Ilyenkor soha sem szoktam átadni a helyemet, mert az a véleményem, hogy megvárhatja a következő üres kocsit.

5./ Az, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket és sokszor idősebbnek kell felállnia a még idősebb helye érdekében, meg a mai pedagógia egyik katasztrófájának tartom. Ugyanis a jó modort egyetemen nem tanítják, azt valahol az általánosban kellene oktatni. Úgyhogy a sok pedagógus, meg tantervkészítőnek nem csak a helyesírásra kellene oktatnia a gyerekeket, hanem a helyes vislekedésre is. És a gyerek, ha felnő, azt a mintát fogja követni, amit szüleitől látott.

5./ Bár nem a topic témája, de ide tartozik a csörtetés is, amely nagyon sok fiatalnál tapasztalható, hogy egy ajtónál szinte félrelöknek mindenkit, csakhogy hamarabb léphessenek be.
N
a, kissé hosszú lett...
Frimi