én mindig felállok. akkor nem állok fel rögtön, ha rohadt fáradt vagyok, rosszul vagyok, és körülöttem elég sok életerôs faszagyerek vagy vihorászó tinédzser üldögél. de ha látom, hogy egyik se áll fel, akkor ajtócsukódás után mégiscsak felállok. láss csodát, többször elôfordult, hogy öreglány megköszönte, de nem akart leülni, mondván, hogy csak két megállót megy. és olyan is volt, hogy lehettem akármilyen fáradt, az azért megütött, hogy egy szegény öregasszony,aki nyilván szétdolgozta magát és az életét, úgy tudta megköszönni a helyet, mintha valami kegy érte volna. pedig ennyi minimum járna neki. nem mondom, találkoztam abszolút agresszív nénikével is, igaz, nem metrón, hanem trolin, de az más történet..

ha már másra nem tudsz gondolni, legalább magad képzeld el 50-60 év múlva, okostojás!