Tóth Éva
NAPIMÁDÓ

Csak négerek vagy impresszionista
festők imádhatták így a napot.
Az állatok fonák testvérisége
kihalt belőlem, de a napsütésre
mint fű, fa, víz, föld, én is olvadok.

Nem vonzanak már sziklák s jéghegyek sem,
egyet sóvárgok csak, a napsütést.
Melegétől kibomlik újra szárnyam,
útnak indulok hát, hogy megtaláljam
a derűs rend mérsékelt égövét.