Véletlenül rábukkantam a wincsimen egy hozzám igen közelálló kamasz srác első musicjára. Nyert is rögtön vele valami díjat. Évek óta nem hallgattam, gondoltam megosztom mással is. Nem tudom hogy van ez, hogy látja más: a naivitásnak, amatőrségnek, komolyságnak, viccnek, gondolatnak, egészséges cinizmusnak és idétlenségnek van egy olyan egyvelege, amit talán csak 16 éves korban lehet egyensúlyban tartani.

A gyerekből azóta férfi lett, a saját zenekara mellett az ország egyik legextrémebb és némileg ismert zenekarában játszik fényhegedűn, most fejezi be a Műszaki Egyetemet, mellette igen felelős munkája (beosztása) van, egyszóval elkapta a húsdaráló.

Erről a számról - tudj Isten miért - a Meta villant be nekem, vagy inkább tova. Nnna, elég a bekomolyodásból, itt a nóta...

csocsi