Hú, nem tudom megmondani mi vonz, de vonz, és egyre inkább vonz...
Néha olyanom van, mint pl. most Marokkó után is, hogy elég volt a nyomorból, a szegénységből, irány másfelé; és amikor ott vagyunk, akkor valszeg az jut majd eszembe, hogy elegem van a nagyképű gazdagokból, ahol én a csóró magyar vagyok, szép-szép minden, de irány valami emberséges, emberközil, barátságos, nyugis ország.
H.G-nek igaza van, valami misztikus dolog vonz még mindig.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy vonz maga az ország megismerése, de azért kell valami pihenés, valami nyugis pihenés is nekünk - korunknál fogva... Szóval nem amolyan csillagtúrás utazók vagyunk, ezt elismerem.
Szeretünk barátkozni, címeket cserélni, de - természetesen - ezek a kapcsolatok 1-2 levél/mail/stb. után szépen kihunynak.
Ebbe én eleinte belebetegedtem, mert egyébként nagy levelező és barátságtartó vagyok, nem1x összeismerkedtünk x idegenvezetővel, és kért valamit, vagy megemlített valamit, hazajöttünk, csomagoltam a kért könyvet, anyagot stb., és sokszor még választ sem kaptam, ezt ilyenkor kicsit zokon veszem, egy időre elmegy a kedvem az egésztől, aztán újra kapcsolatokat teremtünk, és újra csalódunk.
Szép lassan hozzá lehet szokni, hogy a kapcsolatok csak a turistának szóltak, és csak arra az időre, amíg mi is pénzes vevők voltunk.
Ez csúnyán hangzik így, lehet, hogy nem is igaz, de sajnos a kapcsolataink nem tartanak soká...

A Togót, azt hiszem, azért nézte ki a párom, mert még amolyan érintetlen, felfedezetlen területnek tartotta, szereti, ha mi magunk szervezünk programokat, akkor, amikor mi akarjuk, ha úgy ébredünk, hogy nyűgösek vagyunk, és inkább pihennénk, akkor azt tesszük, vagy kelünk hajnalban, és bejárunk ungot-berket. Nem vagyunk már mai csirkék, látni is akarunk, de pihenni is.

Togó nem a szállás minősége miatt hiúsult meg, hanem mert egyáltalán nem volt szállás-visszaigazolásunk a vízumhoz.

Nem nagyon próbáltunk külföldről, bevallom, de teljesen igazad van, csak ahhoz ismernünk kellene a kinti vízum-törvényeket is; egyébként árban és minőségben is mindden veri az itthoniakat, a baj az, hogy el kell itthonról jutni abba a bizonyos európai nagyvárosba jutni.
Mellesleg "hazudtam", mert szoktunk nézni a külföldi teletextet, hirdetéseket, akciókat, és legutóbb pl. bécsi és német irodáknál próbáltunk Jamaicát, Marokkót, Dél-Afrikát szervezni, csak mire mi lelevelezzük, lefaxoljuk, többnyire minden betelt, elkelt...

Majd legközelebb időben ébredünk... ha lesz még legközelebb...