Megváltozik a világ
JUAN R. I. COLE A FUTBALLANYÁK AMERIKÁJÁRÓL
2003/13 - Háború
Szabó Aranka
A michigani egyetem történelemprofesszora a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után - közel-kelet-szakértőként - az amerikai média egyik legfőbb szereplőjévé vált. Jelenleg könyvet ír a térségről. Az iraki háborúval kapcsolatban exkluzív interjút adott a 168 Órának.

Nemrég azt mondta egy amerikai napilapnak: ez kicsi háború lesz. Hogy érti?
- Egyszerűen arról van szó: Amerika el akar tüntetni egy rezsimet, amely idegesíti. A Bush-kormány 2001. szeptember 11-e után úgy döntött, egyetlen rendszer sem maradhat hatalmon, amely tömegpusztító fegyvereket birtokol, és fenyegeti az USA-t. Amerika hatalmas nyomást fog gyakorolni Irakra, hogy feladja tömegpusztító arzenálját.

Más történészek egyenesen azt jósolják: az iraki háború alapvetően megváltoztatja majd a világot.
- Egyetértek velük.

Mennyiben?
- Jelenleg azt mutatja ez a háború, hogy egypólusú világban élünk. A történelemben eddig mindig több nagyhatalom volt egyszerre jelen, és ezek kontrollálták egymást. A 20. század elején Németország, Franciaország és Nagy-Britannia, a hidegháború idején a Szovjetunió és az USA a kétpólusú világrend nagyhatalmai voltak. A Szovjetunió '91-es bukása után Amerika egyeduralkodóvá vált, a franciák szavával "hiperhatalom" lett. Nincs még egy ország, amely megközelíthetné az USA-t katonai felkészültségben.

Vagyis már senki sem kontrollálhatja Amerikát?
- Pontosan. Ezért is háborúzhat az USA Irak ellen az ENSZ BT jóváhagyása nélkül. Senki sem gátolhatja a Bush-kormányt: azt csinál, amit akar.

Elég félelmetesen hangzik.
- Számomra is. Ugyanis egyetlen államnak sem tesz jót, ha nem ellenőrzik. De ez szokatlan időszak a történelemben. Valószínűnek tartom: a világ országai összefognak egymással, hogy valamiféle egyensúlyt teremtsenek az USA és más államok között. A Biztonsági Tanácsban Franciaország, Németország, Kína és Oroszország ellenezte a háborút. Ez pedig újra a sokpólusú világ kezdete lehet.

De ön azt is nyilatkozta nemrégiben: valamilyen szinten minden EU-tagállam támogatja a háborút. Akkor most ellenzik, vagy melléje állnak?
- Inkább csak diplomáciai, nem pedig gyakorlati ellenkezés volt. A francia és az amerikai álláspont közti különbséget eltúlozták. Chirac többször hangoztatta: talán valóban fegyveres beavatkozás szükséges ahhoz, hogy Szaddám Huszeint lefegyverezzék. A vita főleg az időzítésről szólt: most kezdjék a háborút, vagy négy hónap múlva. Chirac több időt akart adni a fegyverzetellenőröknek. De ha az irakiak továbbra sem működtek volna együtt az ellenőrökkel, Chirac is a háborúra szavaz. Csak akkor szeptemberi kezdéssel. Ez nem káros, hanem egészséges, demokratikus vita volt. Más a helyzet Németországgal: Gerhard Schröder - leginkább elvi okokból - határozottan elutasította a háborút.

Szaddám Huszein ugyanakkor azt mondja, Irak valójában a másik nagyhatalom Amerika mellett.
- Talán a kilencvenes évek elején, Kuvait lerohanása előtt az volt. Iraknak - állítólag - egymillió katonával a világ negyedik legnagyobb hadserege volt. De ma már tudjuk: a katonák nagy részét akaratuk ellenére kényszerítették a hadseregbe, s valójában szembefordultak Szaddámmal. Az viszont igaz, Irak hatásos vegyi fegyverekkel győzte le Iránt 1988-ban. Azóta a hadsereg létszáma a harmadára csökkent, a vegyi fegyverek nagy részét megsemmisítették. S bár végeztek nukleáris kísérleteket, nincs bizonyíték arra, hogy Iraknak nukleáris fegyverei lennének.

Pedig Bush elnök épp a védekezés miatt indított háborút Irak ellen.
- Igen. A Bush-kormány állítja, hogy ez védekező háború. Én azonban nem látom, hogyan veszélyeztetné Irak az USA-t.

Akkor miért olyan fontos a háború Bushnak?
- Szeptember 11-ének hihetetlen hatása volt az amerikai népre: meg kellett birkóznunk azzal, hogy többé nem sérthetetlen az USA. Bennünket is megtámadhatnak. Bush elnök tényleg azt gondolta, hogy Iraknak még van vegyi, biológiai és atomfegyvere. Csakhogy hamis dokumentumokkal félrevezették. A háború másik oka az USA belpolitikájában keresendő. A Demokrata Párt két kormányciklusát nagyon kedvelték a "futballanyák"...

Bocsánat, nem értem.
- Így hívják nálunk azokat az anyákat, akik iskola után focizni viszik a fiaikat. Amerikában ez a felső középosztályhoz tartozás jele. Bill Clinton elnökségéhez olyan fogalmak kapcsolódtak, mint béke, prosperitás, egészségügy. Ezzel szemben Bush és más jobboldali politikusok a háborút, a katonai biztonságot állítják a politikai gondolkodás középpontjába. Vagyis Clinton "nőies" politikáját a "férfias" politizálás váltotta. Bushék így próbálják megnyerni a 2004-es választásokat, és ennek is eszköze az Irak elleni támadás.

Mások úgy vélik: Amerikának az olajszerzés is célja az iraki háborúval.
- Szerintem nem. Gondoljon csak bele: az OPEC 22 millió hordó olajat termel naponta, ez egyharmada a világ olajtermelésének. Irak alig több mint 2 millió hordóval járul hozzá az OPEC-készlethez. Nem valószínű, hogy Irak a közeljövőben több olajat tudna termelni. Szaúd-Arábia viszont 10 millió hordó olajat szivattyúz a felszínre naponta. Még ha kivonjuk is az iraki olajat az OPEC-ből, a szaúdi forrás kiegyenlítheti a hiányt. Különben a háború nem volt jó hatással az amerikai tőzsdére, rosszul érintette a gazdaságunkat. Így végképp nem értem, milyen gazdasági okai lehettek a háborúnak.

Ön szerint elkerülhette volna Bush a háborút?
- Amennyiben az ő meggyőződéséből indulunk ki - nem. Ha biztosra akart menni, hogy Irak nem állít elő vegyi és biológiai fegyvereket - amelyeket később az USA ellen fordíthat -, akkor nem volt elég fegyverzetellenőröket küldeni Irakba. A Bush-kormány úgy véli: Szaddám Huszein megbízhatatlan. Magam sem hiszem, hogy Szaddámtól békés eszközökkel meg lehetett volna szabadulni. Persze mindannyian tudjuk: lesznek sebesültjeink. Másrészt a Pentagon próbálja minimalizálni az iraki civil áldozatok számát. Részben azért, hogy az ott élők melléjük álljanak. Az amerikai légierő főleg katonai bázisokat fog támadni. Annak idején, 1991-ben nagy erőkkel bombázták az iraki tankokat: ez etikailag megkérdőjelezhető volt, mert nem lehetett tudni, nem akarták-e megadni magukat a tankokban lévő irakiak. Most választhatnak: ha meg akarják adni magukat a szárazföldi csapatoknak - megtehetik.
******************************
Az elkésett háború
HELLER ÁGNES: A FELELŐSSÉG NEMCSAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKÉ
2003/13 - Háború
Sándor Zsuzsanna

A filozófus szerint etikailag elfogadható az Irak elleni háború: a diktatúrával szemben fel kell lépni. Bush saját sorsával is hazardíroz: ha a harcok elhúzódnak, elveszti a közelgő választásokat. Az Európai Unión belüli jelenlegi ellentét pedig csupán vihar a lavórban: Európát csak Amerika tudja katonailag megvédeni.

Helyesli az Irak elleni háborút?
- Etikailag elfogadhatónak tartom. Szaddám Huszein véreskezű tömeggyilkos, szadista diktátor. Korunk Sztálinja. Legalább másfél millió embert gyilkoltatott meg Irakban. Bizonyított, hogy többeket saját kézzel ölt meg. Eddig kétszer rohanta le a szomszédos országokat: Kuvaitot és Iránt. Semmi biztosíték nincs arra, hogy ne támadna előbb-utóbb megint. Az amerikai akcióval inkább az a gondom: elkésett. Már tizenkét éve, az öbölháborúban le kellett volna számolni Szaddámmal, de idősebb Bush elnök valamiért megkegyelmezett neki. Szerintem ifjabb Busht személyes ambíció is hajtja: helyre akarja hozni, amit az apja elhibázott.

Mások viszont azt gondolják: az amerikai elnök csak hódító. Leginkább az iraki olajat szeretné megszerezni.
- Nem hiszem - de tegyük fel, hogy így van. Minden hatalomnak akadnak hátsó szándékai. A háború- és a békepártiak is saját politikai érdekeiket védik. "Az államok hidegvérű állatok" - ahogyan ezt már Nietzsche is megmondta. Sztálin talán valóban minket akart felszabadítani, amikor körbezáratta Budapestet? Mégis sok ember életét mentette meg. Hidegen hagynak Bush valódi motívumai. Ha egy demokrácia háborút visel a diktatúrával szemben, én a demokrácia mellé állok - akármennyire hazugak is az érvei. Bush egyetlen amerikait sem ölt meg, ráadásul óriási rizikót vállalt. Ha a háború gyors és eredményes lesz, Bush bársonyszőnyegen sétálhat be a jövő évi választásokra. De ha a harcok elhúzódnak, vagy nagy lesz az amerikai veszteség, az elnök úgy bukik meg, hogy nyoma sem marad. Saját sorsával is hazardíroz. Viszont Szaddám Huszeint senki sem választotta meg: puccsal került hatalomra, és ha nem lépnek fel ellene, élete végéig uralmon marad. Aztán fiai veszik át az országot, s a diktatúrának sohasem lesz vége.

Az Irak elleni offenzíva azonban humanitárius katasztrófához vezethet. Amerika eddig még nem ajánlotta fel, hogy befogadja a menekülteket. Azt sem, hogy dollármilliárdokkal támogatja a térség demokratikus újjáépítését.
- Tényleg súlyos a helyzet, de a felelősség nemcsak az Egyesült Államoké. Az európai országoknak - ahelyett, hogy nagyképűen szónokolnak - a menekültekkel kellene foglalkozniuk. De ennél is fontosabb kérdésnek tartom a kurdok ügyét. Őket mindenki gyilkolja: szégyen, hogy nincs önálló államuk. Ha a háborúval annyit el lehet érni, hogy lesz saját országuk - már megérte.

Lapzártakor még nem ismerjük a háború kimenetelét. Mi a prognózisa?
- Jósolni nem tudok, de félek ettől a háborútól. Sokáig reméltem, hogy Európa és Amerika egységesen lép fel Irak ellen. Mondjuk, gazdasági embargóval kényszerítik ki a tömegpusztító fegyverek leszerelését. Mert ezek a fegyverek persze ott vannak.

Az ENSZ ellenőrei nem találtak erre bizonyítékot.
- Ne legyen naiv. Emlékszem, amikor a Vöröskereszt végignézte Hitler koncentrációs táborait, és megállapította: mennyire humánusan bánnak a foglyokkal. Nem tudja, mi a diktatúra? Azért nem találtak semmit Irakban, mert csak azt látták, amit megmutattak nekik.

Említette: fél a háborútól.
- Az amerikaiaknak mindig nagy stratégiai terveik vannak, melyeket sokszor nem tudnak megvalósítani. Túlságosan is a technikára építenek, a katonáikat meg nyilván nem akarják feláldozni. Ha néhány amerikai meghal, máris lázadás tör ki az országban. Most abban reménykednek: az irakiak majd felszabadítóként üdvözlik őket. De mi történik, ha sok lesz az ottani áldozat? Szaddám Huszeint nem lesz könnyű elkapni. A diktátornak három-négy alteregója is van, csak a fiai vehetik körül. Az sem zárható ki, hogy - még mielőtt az amerikaiak körbevennék Bagdadot - meggyilkoltatja azokat, akik lázadást szíthatnának ellene. Nincs garancia arra, hogy a háború gyorsan véget ér.

Egy terrorszakértő mondta: nem biztos, hogy Oszama bin Laden és Szaddám Huszein valaha is együttműködött, de a közös ellenség - Amerika - összehozhatja őket. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek.
- Fennáll a veszélye, hogy elszaporodnak a terrorcselekmények. Bár szinte biztos, hogy Irak eddig is finanszírozta a terroristákat. A terror a modern világhoz tartozik - nem lehet elpusztítani. Azokat kellene megtalálni, akik az akciókat pénzelik. A bankbetétek ellen kell harcot vívni.

A háború kirobbanása után Szaddám cionista összeesküvésről beszélt. Lehet, hogy Izrael lesz a fő célpontja?
- Inkább a többi arab országnak akarta üzenni: álljanak mellé.

Ha az arab országok öszszefognának a szövetséges csapatok és Izrael ellen - az világháborút jelentene.
- Erre nem fog sor kerülni. Ez egyetlen arab országnak sem érdeke. Ők is csak "hidegvérű állatok". Ha ideológia vezérelné őket, már rég lerohanhatták volna közösen Izraelt. Az emberek könnyen fanatizálhatók, de akik irányítják őket: ravaszok. Ráadásul félnek is az elvakult fundamentalistáktól.

Bush keresztes háborúról, szent misszióról beszél, Szaddám Huszein is szent harcra szólít a gonosz ellen. Vallásháborúról van szó?
- Nem tudom megítélni, valódi-e a vallási konfliktus, vagy inkább manipuláció. A második világháború után az arab államok nacionalista szövetségbe szerveződtek a szovjet birodalom oldalán. Ám később az arab egység felbomlott, a nacionalizmus ereje csökkent. Frusztrált lett az arab világ, s ez erősítette az iszlamizmust. Nem tudom, hogy az iszlám fontos kulturális hatóerő vagy csak a csődbe ment nacionalizmus terméke. Az viszont tény: Amerika valóban vallásos, keresztény-zsidó ország. Sokkal vallásosabb, mint mondjuk Európa. Amerikában csak az lehet elnök vagy vezető politikus, aki valamely vallási közösség hívő tagja. Az ottani emberek naivak, fanatikusak, s elveikért harcolni, akár meghalni is képesek.

Fanatizmusuk akkora, hogy a nemzetközi jogot is könnyedén átlépik. Amerika ENSZ-felhatalmazás nélkül indította a támadást.
- Jogi kérdésekben nem szeretnék véleményt mondani.

Az ENSZ csapdába került. Ha tűri Amerika önkényes lépését, elismeri: csupán bábszervezet. Ha fellép Amerika ellen, legfőbb finanszírozójával rúgja össze a port.
- Az ENSZ nem fog Amerika ellen tenni, már csak azért sem, mert a tagok többsége háborúpárti. Mit vár az ENSZ-től? A második világháború után amerikai "szavazógép" volt, utána húsz évig szovjet "szavazógép". Soha nem szállt szembe a nagyhatalmakkal. Amikor a Szovjetunió lerohanta Csehszlovákiát, az ENSZ a kisujját sem mozdította. A nemzetek szövetsége talán akkor fog eredményesen működni, ha a világban mindenütt demokrácia lesz, és többé nem kerül sor háborúra.

Európában sem támogatják egységesen az amerikai támadást. A háború válságot idézhet elő az unióban?
- Szó sincs róla. Ami most Európában zajlik, csupán vihar a lavórban. Ne higgye azt, hogy akik most Amerika ellen szónokolnak, azokat valóban a béke érdekli. Ez csak ideológiai szósz. Németország és Franciaország csupán az érdekeit védi. Schröder néhány szavazattal - Amerika-ellenes politikájával - nyerte meg a választásokat. Ha most az USA-t támogatná, holnap megbukhatna. A franciák hagyományosan Amerika-ellenesek. Több millió arab él az országban, nem akarnak velük konfliktust. Félnek tőlük. Az uniónak valójában óriási szüksége van Amerikára. Európának nincs jelentős hadserege, csak az USA védheti meg a kontinenst. Lehet lázongani, de azt ők is tudják: Amerika nélkül kiszolgáltatottak lennének.

A bővülő, erősödő unió azonban az Egyesült Államok számára is hatalmi vetélytárs lehet. Az Irak elleni háborúval az USA talán azt is demonstrálni akarja: a világ sorsáról egyedül ő dönt.
- Ha ez zavarja az európaiakat, akkor versenyképes hadsereget kellene felállítaniuk.

Vagyis tényleg Amerika a világ ura?
- Dehogyis. Sose hitték ezt magukról. Mindenki azt gondolja, hogy az amerikanizálódás, a globalizáció mennyire jó az amerikaiaknak. Pedig ott többet szenvednek a globalizációtól, mint bárhol másutt. A magas munkabérek miatt az amerikai munkásoknak gyakran nem jut munkahely. Olcsó, külföldi termékkel árasztják el az országot. Sokkal több ott a szegény, mint a fejlett nyugat-európai államokban. Ráadásul a NATO-ban lényegében minden teher az USA-ra hárul. Az európai országok szinte semmit sem csinálnak. Elvárják a védelmüket, és közben panaszkodnak Amerikára. Szerintem csak féltékenyek az erejére.

Magyarország viszont nyíltan kiállt Bush háborús tervei mellett, miközben békét hirdetett. Nem hintapolitika ez?
- Inkább diplomáciai érzék. Felajánlásokat tettünk az USA-nak, ugyanakkor - az uniós csatlakozás előtt - nem akarunk összeveszni a németekkel, franciákkal. Lavíroznak, de ez így van rendjén.

A Fidesz viszont a háborúból is politikai tőkét akar kovácsolni. Sematizálja a közéletet: ők a békepártiak, a kormány meg háborúba sodorja Magyarországot. Várható belpolitikai robbanás?
- Ellenkezőleg! A Fidesz rá fog fizetni arra, amit most tesz. A szomszédos országokban az ellenzék a kormánnyal együtt szavazott a háborús kérdésekben. Felmérték: az egész nemzetet érintő ügyekben egységesnek kell lenni. Nálunk a Fidesz folyamatosan piszkálja a kormányt, és mindenben igyekszik akadályozni. Nem érdekli a világpolitika, csak a saját helyzete. Ez vissza fog ütni. Az emberek nem hülyék. Azt is látják szerintem, hogy az MDF tisztességes ellenzéki pártként viselkedik. Felfogja, hogy a pártszempontoknál fontosabb érdekek is vannak. Most előfordulhat, hogy az MDF szavazatokat vesz el a Fidesztől. A háború után átrendeződik a magyar jobboldal.