A hordozó (a mechanikai) valóban szintelen, szagtalan, nem is erről van szó, a jelhordozóról, az írható rétegről, és ez a sötét kék vagy zöldtől az aranystiches fosvilágosig változott.

Van itt két plexi olvasó, scsí mindkettő, az egyik a jó öreg 12PLEX, a másik UltraPLEX 40x
Ezek nem foliás lencsések, no ennek megfelelően kellőképp finnyásak a lemezekre.
A jó öreg 12-es komoly gondban van a cyanin-os réteggel, és az ultraplex sem szeresse azt olyan nagyon. Minda2 azöldes, kékes árnyalatot komálja.

A probléma ott vagyon, hogy a jelhordozó réteg úgy is müxik, mint egy fényszürö, tehát a kibocsátott sugár maximális intenzitását szerencsétlen esetben annyira lecsökkenti, hogy az optikai érzékelő kimenetén a billenési szint közelébe kerül, kb. ugy mint anno a régi nem cmos-os 5 voltos kapuáramkörök esetében, ha a tápfeszültség 4,5 v alá csökkent,
bizonytalanná vált a müködés.

Biztos vagyok benne, hogy ha valaki venné magának a fáradságot, és pénz, energiát nem sajnálna, a legsilányabb hajtányhoz is tudna olyan elektronikát fabrikálni, ami az "mindenevövé" változtatná, de hát a gyártók mindig a legesleg-költséghatékonyabb megoldást keresik, és ez ugye behatárolja a produktum képességeit.

Mit lehet tenni? Az ember elfogadja ami van, hamar kiismeri a cuccos lelkivilágát, és nem kiván tőle olyat, amit az nem szeret.